Jobbikos sunyiságok, avagy bekerültem a kurucinfóba!
Van némi tapasztalatom arról, amikor az ember Interneten "kapcsolatba" kerül jobboldali "emberekkel". Különböző fórumokon összetalálkozhat az ember velük, és kissé elharapódzhat a "vita". A jobboldali nickek igen hasonló mintázat szerint viselkednek ilyenkor:
1) Egyik sem árulja el, hogy ő kicsoda, miféle.
2) De ha te elárulod, hogy ki vagy, akkor arra rávetik magukat.
3) Ezek után mindenfélét rád olvasnak, adott esetben kiforgatják, vagy bután félreértelmezik az adataidat.
Ha külföldön élsz, az a baj (rohadt kozmopolita), ha itthon, akkor az (mit tudsz te a világról?). Ha van diplomád, az a baj (túlművelt értelmiségi), ha nincs, akkor az (tudatlan). Ha jól keresel, az a baj (csaló, korrupt), ha nem, akkor az (ingyenélő). Volt már olyan, hogy az illető nem tudta összerakni, hogy most éppen hol dolgozok, és harmadszorra jött elő a helyes változattal. De ez nem zavarta, semmi problémája nem volt azzal, hogy személyeskedését még csak nem is alaposan, hanem felületesen és bután csinálja.
Ez kérem az argumentum ad hominem klasszikus esete.
"Az argumentum ad hominem (latinul „személyre szabott érvelés”), vagy röviden ad hominem, olyan érvelési hiba, amely a vitapartner személyét, tulajdonságait, vagy személyes érdekeit veszi célba, esetleg cselekedeteit, szavait használja fel vele szemben, gyakran elvonva a figyelmet arról, amit a másik fél állít."
Sokan azt gondolják, hogy a személyeskedésben a csúnya szavak a problémásak, de nem ez a lényeg. A lényeg az az, hogy valamilyen teljesen irreleváns személyi adatot hoznak fel. És itt erről van szó. Ha azt mondják, hogy "rohadt zsidó", akkor nem az a nagy baj, hogy a "rohadt" csúnya, hanem az, hogy mi köze a kérdésnek ahhoz, hogy zsidó vagy? Mellesleg igen sokszor lezsidóztak úgy, hogy speciel nem tudok semmiféle zsidó gyökerekről származásomban. Aki tudja a származásom, az tudja, milyen nevetséges ez a vád.
Előfordult már, hogy az egyik jobbikos provokatívan leszólt, hogy nem tudok angolul, mire közöltem néhány ide vonatkozó életrajzi adatot, erre a másik jön, hogy nem szép dolog a dicsekvés. Naja, ami biztosan nem szép dolog: úgy vádaskodni, hogy az illető körbe se nézett.
Szó van továbbá valamiről, ami már nem csupán érvelési hiba, hanem bűncselekmény: ez a másik fenyegetése: "ismerlek, tudom, hol vagy, utolérlek". A gyáva jobbos a névtelenség homályában maradva visszaél azzal, hogy van, aki bátrabb, és felvállalja magát és nézeteit.
Egy újabb fejlemény, a legeklatánsabb példa, hogy bekerültem a kurucinfóba. Az illető névtelen író - nevezzük mondjuk cikke címe alapján Néphazugságnak - pontosan ezt csinálja, amiről írok: névtelen, gyáva, nem vállalja magát, fenyeget. "Cikke" igazából nem is alapul biztos adatokon, mert hát honnan veszi, hogy az a "math" az ugyanaz, mint egy másik "math"?
Néphazugság nevelésről és erkölcsről beszél, miközben cigány-verést emleget. (Igen, a cigányverés is bűncselekmény, még abban az esetben is, ha elkövetett valami huncutságot.) Sorban szeg meg kimondott és kimondatlan lovagiassági, értelmiségi, újságírói vagy szimpla kulturáltsági szabályokat, a btk.-ról nem is beszélve.
1) Néphazugság félreinterpretálja az érveimet, ezt szalmabábérvelésnek nevezik. Népies nevén az a csúsztatás, de az érvelési hibáknál az mást jelent.
2) De csúsztatást is elkövet, amikor úgy idéz, hogy azt kiemeli a szövegkörnyezetből, és ez megváltoztatja a jelentését.
3) Néphazugság nem mindig hivatkozza a forrásait. Csak a kurucinfóra linkel, illetve olyan helyekre, amik az argumentum ad hominem kategóriájába tartoznak. Például szinte teljesen feleslegesen reklámozza az ateista blogomat. Teljesen hiányoznak viszont a Népszabadságra való linkek, pedig az lenne a fő témája .
4) Néphazugság nyíltan felszólít mindenkit, hogy a munkahelyemet zaklassák. Ez a felhívás szó szerint arra vonatkozik, hogy érdeklődjék meg, hogy mit gondol a munkahelyem a munkaidőbeli Internetezésről. De hát tényleg ennyire aggódik Néphazugság egy francia kutató-intézetben eltöltött munkaidőmért? Nyilván nem. Ma már csak a jobbos, elmaradott emberek nem tudnak rugalmas munkaidőről. Értelmes munkaadó nem azt nézi, hogy ki mikor dolgozik, hanem azt, hogy teljesít-e. Az üzenet nyilván nem a munkaidőmre vonatkozik, hanem arra, hogy egyáltalán mit csinál egy beosztott a magánéletében. Ehhez pedig a munkahelynek semmi köze. Bármely munkaadó, ha van benne egy kis erkölcsi tartás, erre azt kell, hogy válaszolja: "nem érdekel minket".
5) Besúgás. Mert ugye erről van szó. A magyar jobbikos besúgó, feljelentgető, a "feljelentő" rosszabbik értelmében. Mert ugyebár nem egy bűncselekményt jelent fel a rendőrségen - akkor leginkább magát kéne feljelentenie - hanem egy munkaadónál jelenti fel a beosztottat, hogy az mit csinál szabad idejében. Az ilyen feljelentgetőket tisztességes munkaadó elküldi a sunyiba, hogy mit képzel. Ez egy gyerekes magatartás, ami onnan ered, hogy "óvónéni, óvónéni, tessék megnézni, mit csinált a Karcsika!". Az óvónéninek persze van köze hozzá, hogy mit csinálnak a gyerekek az óvodában, de a munkaadónak semmi köze hozzá, hogy mit csinálnak a beosztottak, szóval ez így felnőtt fejjel, munkahelyen egyszerűen elképesztő .
Beleilleszkedik egy általános gondba ez, ami társadalmunkat érinti, és sokan nehezen tudják lekezelni: az internet és a hivatalos szféra összefonódása. Ma már nincs külön hivatalos újság, és internetes blogok, hanem ezek összekeverednek. Ma hír tud lenni valami, amit névtelen valaki írt egy blogon, akár nagyobb is, mint egy hivatalos újsághír. (a kurucinfo maga például nem egy igazi újság, csupán egy weboldal, vicces ál-impresszummal) Az újságok sokmindent blogokból, más, nem hivatalos internetes forrásokból vesznek. Itt is sokan nehezen tudják lekezelni, hogy mi az, ami hivatalos, mi nem. Hasonlóan, egy főnöknek nehéz lehet lereagálni, amikor valaki ismeretlen azzal jön, hogy "x.y. ezt és ezt csinálja az Interneten". Elvben mi köze hozzá, de azért nehezen állja meg, hogy ne befolyásolja. Pedig a helyes reakció erre az, hogy elkönyveli magában, hogy miféle gátlástalan emberek vannak jobboldalon, akik mások munkahelyére mennek árulkodni.
Képzeljük el, hogy bejön valaki, hogy "x.y. a kocsmában összevitázott a Józsival, és azt mondta, hogy <<basszus>>"! No és? Mi köze ennek a munkahelyi főnöknek? Atyja-e ő a beosztottjának?
Természetesen a jobboldal csak akkor ért el ezzel valamit, amikor magyar munkaadóm volt. Mert angolul vagy franciául nem tud a jobbikos, annyira nem okosak ők.
Mi a tanulság? A kurucinfónak természetesen nem én vagyok a legjelentősebb áldozata, lecsaptak ők fontosabb emberekre is, és kiadtak súlyosabb információkat is. Akkor titkolóznunk kell? Nem szabad felvállalni nézeteinket? Nem, dehogy. Az, hogy a szélsőjobboldalon sok sunyi, gyáva ember van, az róluk mond valamit. Nem szabad engedni a zsarolásnak! A főnököknek le kell szoktatniuk az árulkodókat az árulkodásról, hiszen ha ez elterjed, akkor a főnökök nyakig lesznek a beosztottak magánéletével.
Határozottan ki kell állnunk nézeteink mellett, és vállalni, hogy mi igenis tartjuk ezeket a nézeteket! Elég sokat mond, hogy a szélsőjobbos olyan dolgokat hangoztat, amelyet nem mer felvállalni. Szégyelli, és jól tudja, hogy a barátai nem néznék jó szemmel. A mi előnyünk, hogy vállaljuk a nézeteinket, mert vállalhatóak! Rólunk nyugodtan kiderülhet, hogy nem verjük a cigányokat titokban, munkaidő után. Őneki titkolóznia kell. Nem tudhatjuk, hogy kik vannak a különböző nickek mögött. Legyen ez az ő bajuk. Sejthetjük, hogy sokszor ugyanazok a személyek jelennek meg több arccal.
Mi olyan nézeteket képviselünk, amelyek vállalhatóak. Névvel merek publikálni a Népszabadságban. Népellenség pedig csak névtelenül írogat a kurucinfónak nevezett szennylapba, amelyen már az is mutatja, hogy szennylap, hogy nem vállalja fel senki névvel, hogy ő a tulajdonos, a főszerkesztő, a másik pedig a cikkíró. Tudják ők is, hogy az egy vállalhatatlan szennylap. Büszkén hirdetik, hogy forradalmárok, hogy mindenki egyetért velük, hogy törvényesek és hogy az igazságot képviselik. De vajon arról ismerszik-e meg az igazságot képviselő forradalmi vezető, hogy névtelenül bujdokol? Rákóczi Ferenc, Esze Tamás, Thököly Imre, Bercsényi Miklós, Vak Bottyán nevét azért ismerjük, mert titokban, névtelenségben uszítottak másokat arra, hogy magukat névvel felvállaló embereket zargassanak?
Nem szabad megijednünk, nem szabad bujdosnunk, nem engedhetünk a zsarolásnak! A legrosszabb, ami történhet, hogy esetleg a főnökünk kirúg. No és? Nem is szeretnék olyan főnöknek dolgozni, aki ilyen miatt kirúg egy beosztottat.
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
