Entellektüel

Mi a bajunk a Magyar Gárdával és a Jobbikkal?

Először is az ún. "cigánybűnözés". A Jobbik egyik jelszava. Azt mondják, van a cigányokra jellemző bűnözés, és/vagy, hogy a cigányokra jellemző a bűnözés általában.


Ezt megalapozni, igazolni nem lehet. Azért nem lehet, mert Magyarországon tilos ilyen jellegű adatokat rögzíteni.
Azt is mondják egyesek, hogy ez nem helyes, miért nem szabad? Pontosan azért nem, mert ezeket az adatokat a rasszisták visszaélhetnek. Gondoljuk meg: adatok nélkül is nyilvánvaló, hogy például orvosi műhibákat jellemzően orvosok követnek el. Utálnunk kell-e emiatt az orvosokat, általában? Nem. Néhány üldözési mániás ember persze megteszi, de ez a mánia kis mértéket ölt.


Vagy vegyünk közelebbi példát: adócsalást vállalkozók sokkal többet követnek el, mint bérből élők. Olajszőkítést gazdag vállalkozók gyakrabban végeznek, mint szegények. Az autópályán gyorshajtást elkövetők közül szinte senki sem mélyszegény. A budai hegyekben és a Mecsekben ámokfutó gyerekek közül szinte senki nem cigány, és nem mélyszegény. Kell-e emiatt általában utálnunk a gazdagokat, vállalkozókat? Van-e gazdag-bűnözés, van-e vállalkozói bűnözés? Kell-e ezeket ilyen néven nevezni?

A munkanélküli ritkán lop munkahelyéről, a városi ember ritkábban lop krumplit a földről, a tanyasi paraszt viszont ritkábban kábítószer-dealer a Szigeten.

Bankokat tipikusan olyan emberek rabolnak, akik nem túl gazdagok, mert akkor minek tennék, és nem túl szegények, mert a nagyon szegényeknek nem milliók forognak a fejükben, és nincs lehetőségük felkészülni ilyen tettekre. Nem is cigányok követik el ezeket. Most akkor beszéljünk középosztálybeli magyarbűnözésről? Baj van ezzel az osztállyal is?
Bizonyos bűntényeket tipikusan férfiak, másokat tipikusan nők követnek el. Vannak a fiatalokra jellemző bűnesetek, és vannak a közép-osztályra jellemzőek.

Ha felmérnék, akkor kiderülhetne, hogy a művészek gyakrabban ölnek féltékenységből, mint a természettudósok. A reáltudományt végzettek viszont lehet, hogy többet használnak feltört szoftvereket. Van ezekre a rétegekre jellemző bűnözési forma? Lehet. Baj van-e ezekkel a rétegekkel? Aligha. A bűnözéssel van a gond, és az, hogy vannak bizonyos jellemzőbb mintázatai, az természeten következménye annak, hogy mi a művészet és természettudomány, de nem marasztalható el emiatt egyik sem.

A mongoloknál bizonyára ritka a cserbenhagyásos gázolás, az angolok viszont ritkán ölnek szamuráj-karddal. De vajon fontos-e, hogy az az emberölés mivel, hogyan történt? Nem az-e a fontos, hogy emberölés történt?

Az emberek többsége ezen összefüggéseket olvasva, és ha ezek adatokkal lennének alá-támasztva, akkor ritkán fordulna azon rétegek ellen, akikről szó van. Ugyanis tudja, hogy bizonyos életformáknak következményét képezik bizonyos dolgok. És nem azzal az életformával van a gond, hanem csak a bűnnel. Az emberek többsége természetesnek veszi, hogy nem a gazdagok, nem a szegények, nem a közép-osztálybeliek, nem a férfiak, nem a nők, nem a fiatalok, nem a felnőttek, nem az orvosok a hibásak, hanem csak a bűnözők. A bűnözés ellen kell fellépni, nem pedig a rétegek ellen.

Ami mondjuk a cigánysághoz hasonló, kényes kérdés az mondjuk a fiatalok bűnözése. De itt is a legtöbben látják, hogy nem a fiatalokkal általában van a gond. Talán bizonyos fiatalok életmódjával? Olyat sokszor gondolták emberek, különösen régebben, hogy a fiatalok bizonyos életmódjával van a gond. Talán a rock-zenével, de azóta már majdnem mindenki belátta, hogy nem a rock zene elleni fellépés a megoldás.

És akkor térjünk rá a "cigánybűnözésre" általában. Ha a cigányok bűnözésére tárnának fel statisztikai adatokat azt nagyon sokan azonnal nagyon rosszindulatúan értelmeznék. Pont ezért nem szabad ilyeneket nyilvánosságra hozni.

A szociológusok rámutatnak arra, hogy a cigányok nagy része él mélyszegénységben, és a mélyszegénységre lehet, hogy jellemzőek bizonyos bűnözési formák. A cigányokat kell-e üldözni e miatt, vagy a mélyszegénység ellen kell tenni valamit? Nyilván az utóbbi.

A mélyszegénység elleni küzdelem nem egyszerű, bonyolult, hosszadalmas folyamat. Biztosan nem tesz jót nekik a világválság sem. Kritizálni lehet, javasolni lehet dolgokat, de a Jobbiktól és a Gárdától nem ilyeneket látunk.

A Jobbik és a Magyar Gárda ennek a problémának a megoldását teljesen félreviszi. Félreviszi az okok hibás megnevezésével, diagnosztizálásával, a botránykeltő, szenzációhajhász, drasztikus, durva, elhibázott fellépéssel, mint például a Gárda masírozása. A Gárda a probléma, és nem a megoldás része.

A cigányoknak lehet, hogy van valami problémája, de ezt nem a bűnözés oldaláról kellene megfogni, hanem a társadalmi helyzetük oldaláról. Az oktatás, a munkanélküliségi helyzet, a régiós problémák, a lakáshelyzet megoldásával. Ezek pedig nem is csupán cigány-specifikus gondok, hanem bizony sok nem cigány magyarnak is gondot jelentenek. Ezeknek megoldása nehéz, de biztosan nem Jobbikos, Gárdás módon kell hozzáállni.

Ezt a kérdéskört most már eléggé kiveséztem, és ha hozzávesszük még korábbi cikkeimet a cigánygyűlöletről , a cigányproblémáról , a magyarbűnözésről , és a " cigánybűnözésről ". Most más szempontból fogok még problémákat sorolni.



A Magyar Gárdával az még a gond, hogy a Magyar Köztársaság, a jogállam alapvető elveit kérdőjelezi meg, provokálja, köpi szembe.



A felvilágosodás óta a legtöbb európai állam egyik alapelve a hatalmi ágak megosztása. Ez azt jelenti, hogy a törvényt hozó, a törvényt végrehajtó és a bíráskodó szervek függetlenek. Azaz a parlament hozza a törvényeket, a kormány végrehajt, a bíróság ítélkezik és a rendőrség betartatja a törvényeket. A katonaság az a honvédelmi miniszter és a köztársasági elnök illetékessége alá tartozik, de a magyar katona nem avatkozik be belügyekbe. A katonaságot nem szabad egyszerűen a magyar emberek ellen felhasználni. (Ha jól tudom, esetleg fel lehet, de ehhez a köztársasági elnök beleegyezése kell, és még nem volt rá példa. Utoljára a taxissztrájknál merült fel.).



A parlament nem ad ki parancsokat a bíróknak, csupán a főügyészt nevezi ki. A parlament szavazza meg a kormányt, a kormány kormányoz. A törvényeket viszont nem a kormány, hanem ismét a parlament hozza.



Minden belügyi, biztonsági, rendfenntartói kérdést ezen szerveken belül kell és lehet megoldani. Ha növelni kell a rendőrség erejét, akkor ezt az állam meg tudja tenni. Ha növelni kell a közbiztonságot, akkor ezt ezen keresztül meg tudja oldani. A rendőrséget kikerülve, valamilyen "hackelős" megoldás a Gárdával nem a megoldás része, hanem a bajok kezdete.



Ehhez kapcsolódik még az, hogy fegyveres szervből (ezt a kifejezést nem jogilag, hanem köznapian értve) Magyarországon kettő van: a rendőrség és a katonaság. Ezeknek pedig jól meghatározott jogaik vannak. Fontos, hogy a rendőrség az állam ellenőrzése alatt áll. Még fontosabb, hogy nincs más fegyveres szerv.


Miért is fontos ez? Mert látjuk a történelmi példákat: a Francia Nemzetőrség ( Garde Natinale) nem csak a forradalom eszköze volt, hanem az azutáni diktatúráé is, és még a Párizsi Kommünben is megtartotta fontos szerepét. Emlékszünk még a jóval ártatlanabb Ifjú Gárdára, a Munkásőrségre, és a sokkal komolyabb Lenin-fiúkra. De a másik oldalon a Rongyos Gárdára, a finn, orosz és magyar Fehér Gárdára, több ország Nemzeti Gárdájára, az Saddam Hussein Iraki Köztársasági Gárdájára, Líbia Forradalmi Gárdájára, amely a diktatúra egyik fontos fenntartója. És a legutóbbi igazán élő példa az Iráni Forradalmi Gárdára.

Az ilyen "gárdaszerű" dolgok érdekesek. Van például nálunk is köztársasági őrezred, de ez a rendőrség része, és egyébként is olyan kicsi, hogy nem játszhat szerepet sem egy diktatúra kiépítésében.



A katonaság maga elég független is, és eléggé ellenőrzött is ahhoz, hogy elfogadható legyen. Valamilyen katonaságra és rendőrségre mindenképpen szükség van. Diktatúrában persze a katonaság és a rendőrség is a diktatúra része, és van néha olyan, hogy maga a katonaság csinál puccsot. Elsősorban Dél-Amerikában és Afrikában. De legalább ennyiszer áll a katonaság a forradalom mellé, és a diktatúra ellen. ld pl. 1956, Magyarország.

A katonaság és rendőrség melletti, független, nagy számú harmadik fegyveres erő viszont általában gondot jelent. Ezek a történelemben bajt okoztak. A modern államok történetében ilyenre pozitív példa nincs is.

A jogállamiság fontos eleme még a törvények betartása és a bíróság határozatainak tisztelete. Jogállamban, ha van egy törvény, akkor azt betartjuk, akár tetszik, akár nem. Ha tehát a gyülekezési törvény egy tüntetés megtartásának menetét szabályozza, akkor azt be kell tartani. Magyarországon szabadság van, lehet tüntetni. A rendőrség még egyetlen ellenzéki tüntetést nem akadályozott meg, nem oszlatott fel, amelyik a szabályok szerint zajlott. Így például soha nem tiltott be az MSZP(-SZDSZ) kormány Fidesz tüntetést, és vice versa. Ha Magyarországon diktatúra lenne, akkor a Fidesz nem tarthatna nagygyűléseket szerte Budapesten, amikor csak akar, szinte akárhol.

A gyülekezési törvénnyel eddig csak a szélsőjobbos csőcseléknek és a gárdának volt gondja. Ez mutatja, hogy nem a szólásszabadságról van itt szó, hanem hecckampányról, provokációról. És ezt nem szabad engedni!



Jogkövető ember, ha sebességkorlátozás van egy úton, akkor betartja. Ha még sem, és a rendőr leinti, akkor megáll. Ha nem áll meg, és a rendőrök erőszakkal állítják meg, akkor nem csodálkozik, ha bilincsbe verik.



Jogkövető ember, ha tüntetni akar, annak szabályait betartja, ha a rendőr azt mondja, hogy oszoljon, akkor oszol, ha pedig még sem teszi, nem csodálkozik azon, hogy beviszik.



Jogkövető ember Magyarországon tud szabadon közlekedni, és tud szabadon tüntetni. A botrányhuszár csőcselék az persze egyiket sem tudja, de ez az ő bajuk.



Mi, jogkövet emberek, akik élhető, rendes Magyarországot akarunk, mi abban vagyunk érdekeltek, hogy a rendőrt tiszteljék, a szabályokat betartsák, és ne az legyen a trend, hogy az emberek elkezdik felülbírálni a szabályokat és a rendőröket a saját véleményük szerint. Sem az utakon, sem a tereken nem akarunk káoszt. Nem akarunk kommünt, és nácizmust. Nem akarunk diktatúrát, kristályéjszakát, guillotine-t, forradalmi törvényszéket, basijit és másokat. Ebből elég volt a Francia Forradalomtól Iránig. Nem Ahmedinejad a mintaképünk, nem arra akarunk menni.



A jogkövető magatartás része, hogy ha a bíróság határoz, akkor azt betartják, végre hajtják. Ha a bíróság kártérítés fizetésre ítél valakit, akkor meg kell fizesse. Ha a bíróság egy férfit eltilt a volt feleségétől, mert fenyegeti, akkor az távol tartja magát. Ha a bíróság egy apát a gyerekei látogatásától eltilt, mert veszélyes volt, vagy alkoholista, vagy nem vigyázott rájuk, akkor azt be kell tartani. Ha ezeket nem tartják be, akkor a rendőrök feladata a betartatás. Ez a feladatuk, és akkor jó, ha ezt teszik.



Ha valakinek egy bíróság ítélete nem tetszik, akkor fellebbez, vagy ellenpert indít. Ha a bíróság ítélete jogerős, akkor pedig be kell tartani. Nincs mese. Ezért van a bíróság, hogy rend legyen, és nem azért, hogy utána mindenki továbbra is azt csinálja, amit előtte gondolt, függetlenül tőle. A bíróság nem cirkusz, nem játék, hanem a jogállam, a rend fontos része. Nem akarjuk, hogy ezt a jogállami keretet valakik szétverjék hülye játékaikkal.

A bíróság intézményéhez hozzá tartozik, hogy elfogadjuk az ítéletét. Azért megyünk oda, mert azt gondoljuk, hogy jobb, ha a bíróság dönt, mint az, hogy mi veszekszünk, és halomra öljük egymást a veszekedésben. Ha ezek után nem tartjuk be, akkor a bíróság lényegét hazudtoljuk meg.

Itt szólhatsz hozzá

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.