1956-2006 párhuzamok, és különbségek
Vannak, akik a mostani eseményeket forradalomnak szeretnék nevezni, vagy legalábbis 1956-tal párhuzamba állítani. A szimbólumok sorozatát vonultatják fel: nem csak zászlókat, - ha lehet lyukasakat - , hanem a rendőröket ÁVH-nak nevezik, a plakát-paravánt falnak, a rendszert diktatúrának, sortűzzel ijesztgetnek, stb. Mások meg persze azt mondják, hogy a mostani zavargásoknak semmi köze 1956 szent szelleméhez, mert az makulátlan, tiszta forradalom volt.
Nos, véleményem szerint egyik sem igaz. És nem azért, mert mondjuk a mostani zavargás „kicsit forradalom” lenne, hanem - szentségtörő leszek -: 1956-ról sem teljesen igaz az, ami a mostani propagandakép.
Mi 1956-ról sokáig azt tanultuk, hogy ellenforradalom volt. Aztán 1989-ben ezt a nézetet elsöpörték Pozsgaiék. Jó, nem volt ellenforradalom, de azért ott meglincseltek pár ÁVÓst, és voltak ott ellenforradalmárok is (és nem vagyok kommunista). Voltak, akik restaurálni akartak volna régi rendszereket. Volt ott is csürhe, és volt ott is huligán. És van most is. Tényleg van sok meglepő, és sokszor szomorú párhuzam 1956 és 2006 között.
1956 egyik nagyon furcsa jellegzetessége, hogy tulajdonképpen alig volt szellemi vezetés. 1956 hőse a kommunista miniszterelnök, Nagy Imre, aki párttag volt, éppen csak reform-szocialista volt. Az a Nagy Imre, aki 1953-ban még biztos nem tervezett olyat, amit 1956-ban majd véghez vitt a forradalom hívására és nyomására.
Itt kell megjegyezni, hogy 1956-ban a többség a szovjet elnyomás és a diktatúra ellen harcolt, de nem a szocializmus megdöntéséért, nem akkora rendszerváltásért, mint amit 1989-ben csináltunk. Persze voltak olyanok is, -említettem is őket- akik akár a királyságot is visszaállították volna. Ez 1956 másik jellegzetessége. Mondhatnak nekünk itt szirupos szavakat, hogy nemzeti egység volt. Nem volt. Abban volt nemzeti egység, hogy az oroszok menjenek haza, és hogy ne legyen egypárti diktatúra, de másban nem volt nemzeti egység. És nem volt a forradalomnak vezetése sem.
A forradalmak már csak ilyenek, sokszor nincs vezér, sokszor nincs egyetértés, csak egy cél van, egy ellenség, amely ellen a népharag kitör. Csak ez a cél egyesíti a szétszórt tömeget, ez a cél mozgatja a viszonylag buta „csőcseléket”. Illetve ettől a céltól lesz ez a tömeg nem csőcselék, bérmennyire is buta.
Nincs kétségem a felől, hogy 1956-ban az utcán nem sokkal nemesebb, és nem sokkal okosabb emberek voltak, mint manapság. Bizonyára ott is volt nagyon sok egyszerű gondolkodású ember, de 1956-ban egyszerű is volt a rövidtávú helyzet, merthogy a szovjeteknek távozniuk kellett, a diktatúrát meg kellett dönteni. Akkor, ilyen egyszerű, majdnem fekete-fehér volt a helyzet, és emiatt a fekete-fehér gondolkodás is elfogadható volt. Ez a cél 1956-ban a szovjet elnyomás és a diktatúra vége volt. És ez a cél nincs meg 2006-ban. 2006-ban sem cél, sem vezetés, sem egyetértés nincs. 2006-ban nincs fekete-fehér helyzet.
Egyébként a csőcseléket tekintve nagyon fontos, hogy a békésebb tüntetők, akik mondjuk tudják, mi takarnak, ha nem akarnak csőcseléknek neveztetni, akkor a csőcseléket vessék ki magukból és fékezzék meg. Ez mondjuk 1956-ban sem sikerült (pártszékház ostroma), és most sem. Mindkét esetben hibás a tömeg ezért, de 1956 ettől még forradalom, ha kicsit piszkos is, 2006 pedig egy piszkos zavargás.
A nagy különbség 2006 és 1956 között nem az, hogy 1956 békés, egységes, és szent volt, hanem az, hogy 1956-ban volt egy cél, amely mellett némi zavargás, lincselés nem olyan fontos. Nem szentesíti azt, de nem ez adta meg 1956 lényegét, mert volt egy sokkal fontosabb dolog: a szabadság. És ez a sokkal fontosabb dolog, mint cél nincs meg 2006-ban, mert megvan, mint realitás.
Ha megnézzük, az MTV székháznál nem halt meg senki, tehát az MTV székház huligánjai sokkal kevesebb kárt csináltak, mint 1956-ban a kommunista párt székházában lincselő huligánok. Mégis, ez utóbbit elfelejteti a nagy cél. Bevállalták a célért. Az MTV ostromán meg szörnyülködik az azóta kicsit finnyás nép. De szörnyülködhet teljes joggal, mert nem volt miért bevállalni.
2006 tehát nem azért nem forradalom, mert csúnyább 1956-nél, hanem azért, mert nincs diktatúra. Gyurcsány nem diktátor, és a megbuktatásáért nem néz el ilyen dolgokat, még a Fidesz hívek nagy része sem. 2006-ban parlamentáris demokrácia van, és ezt maguk a tüntetők demonstrálják a legjobban: hiszen a parlament előtt tüntetnek, azaz a parlamenttől várják a megoldást.
Az 1956-os forradalom igazából pont azért volt forradalom, mert radikálisabb volt. Nem csak az volt radikálisabb, hogy a rádiónál a tömegbe lőttek, hanem az is, hogy a tömeg is neki mert menni a rádiónak. Ma 2006-ban senki nem lövet a tömegbe éles lőszerrel, és a tömeg sem mer nekimenni közintézménynek, vagy abban az Egy esetben, amikor mégis nekiment, akkor azok állítólag futball-huligánok voltak, és aztán a tüntetők magyarázkodhatnak, hogy hát nem akarták ők ezt. És ez mutatja, hogy 2006-ban igazából nincs diktatúra, nincs cenzúra, mert ha volna, akkor neki lehetne menni a parlamentnek is, és nem kellene magyarázkodni. Mert akkor „mindenki” tudná. Ha 2006-ban, ma forradalom lenne, akkor az MTV székháznak tényleg neki lehetett és kellett volna menni.
1956-ban a tüntetők vezér és szervezettség hiányában meglepően furcsán kavarogtak Budapest utcáin. A Műegyetemtől a Bem-térre, majd a Parlamenthez, aztán a Rádió. Talán nem is lett volna ebből forradalom, ha a rádióban nem lőnek a tömegbe. A tömeg nem egészen tudta, hogy mit akar, mit fog véghez vinni. De megtaláltak egy fontos dolgot: ledöntötték a Sztálin szobrot. A bizonytalan, irányítatlan tömeg 1956-ban talált magának egy célt, mert személyi kultusz volt, tehát az utcán hevert valami, amit meg lehetett dönteni. Aztán megtalálták a rádiót, és ott a tömegbe lövés után már megtört a jég.
2006-ban hasonló a helyzet: a tömeg kavarog. Kavargott szeptemberben is, amikor a várba, a Gyurcsány-villához, a Nyugatihoz, a Köztársaság tér felé, és végül az MTV-hez mentek. És kavarogtak ma 23-án, amikor a Kossuth tértől a Nyugatihoz, a Corvin közhöz, a Bazilikához, és még ki tudja hány fele mentek. Miért mentek ennyi fele? Mert egy vezetetlen csürhe voltak, mert nem tudták, mit akarnak, nem volt minek nekimenni, nincs forradalmi helyzet. Az 1956-os tömeg sem volt sokkal jobb, de mivel akkor volt helyzet, ezért csak megtalálta a nép, mit akar. Most nem volt mit megtalálni, mert a huligánokon kívül másoknak igazából nem érte meg a „nekimenés”.
1956-ban ott volt az a Sztálin szobor. És 1956-ban ott volt a rádió, amit meg lehetett ostromolni, mert egy cenzúrázott rádiót meg lehet ostromolni. 2006-ban nincs mit megostromolni, mert a szíve mélyén „mindenki” tudja, hogy mégis demokrácia van. Mindenki tudja, hogy az MTV szétverése kárt okoz, nem hasznot hoz. Mert az MTV lehet, hogy manipulált, de nem cenzúrázott tévé.
Ma, 2006-ban a tüntetők nagyon jól tudják, hogy egyenes adásban vannak több tévénél, tehát elhallgatásról nevetséges volna beszélni. Igen, az MTV nem olvasta be a petíciót, ami nem is volt ott Toroczkaynál, de a HirTV tulajdonképpen mindent leadott. Nem igaz, hogy agyon voltak hallgatva.
Ma a tüntetők nem mernének nekirontani a Parlamentnek, vagy mondjuk bármelyik minisztériumnak, mert a szíve mélyén mindenki tudja, hogy ez a rendszer jobb, mint bármi más, ami jönne, ha szétverik. Tudják, hogy ha nekimennek a Parlamentnek, tévének, rádiónak, minisztériumnak, bíróságnak, pártháznak, akkor az rossz lesz. 1956-ban pedig tudták, hogy sokkal rosszabb nem lehet.
Ez a rendszer ugyanis demokrácia, csak a tüntetőknek fáj, hogy a demokrácia nem csak azt jelenti, hogy 1000 kommunista nem kaparinthatja a kezébe az országot, hanem azt is, hogy 1000 tüntető sem. Fáj nekik, hogy ez a rendszer sem fenékig tejfel.
Mi a tanulság? Meg kellene tanulnunk nem feketén-fehéren gondolkodni, viszont megkülönböztetni annál inkább. 1956 nem a szent egység volt, nem a mindenben makulátlan forradalom, de azért forradalom volt. 2006 pedig nem forradalom, mert ma nincs diktatúra. Az, hogy egyesek úgy érzik, nem pont az van, amit ők szeretnének, és nem minden fenékig tejfel, nem diktatúra.
Meg kell tudni különböztetni azt, hogy a népnek nem tetszik, és azt, hogy „nekünk itt párunknak nem tetszik”. Meg kell tudni különböztetni cenzúrát és manipulációt. Meg kell tudni különböztetni azt, hogy „sehol senki soha nem tüntethet” attól, hogy „a Kossuth téren egy napig nem kéne tüntetni”, meg kéne tudni különböztetni a szóláshoz való jogot a sátorozáshoz való jogtól. Meg kellene különböztetni plakát-paravánt faltól, tömegbe lövést a gumilövedéktől, választási csalást „félrevezetéstől”, lopást az esetleges nem optimális kormányzástól. Meg kellene különböztetni azt, hogy valaki KISZ titkár volt, vagy az apósa volt valaki, és azt, hogy ő maga csukott le mondjuk valakit. Érdekes módon ezeknek az embereknek a kommunista Nagy Imre hős, az éppen csak valamikor volt KISZ titkár Gyurcsány Ferenc viszont hazaáruló. Diktatúrát és demokráciát sokszor ilyen „kis” dolgok is megkülönböztetnek, hogy Egy fal papírból vagy téglából vagy Egy lövedék gumiból vagy ólomból van-e.
A világ bonyolult, és egy ország rendszere bonyolult. A tüntetők, és a mögöttük meghúzódó jellegzetes ideológia pedig furcsa mód két szélsőségesen ellentétes hibát követ el: fekete-fehéren gondolkodik ott, ahol árnyalatok és fokozatok vannak, viszont összemos máshol, nem látva a különbséget. Ez igaz mind 1956-ról, mind a gazdaságról, mind a rendszerről való gondolkodásra.
Ma, október 23-án ez a buta nép csalódottságában az utcán kavargott, mert fájt neki valami, amit nem tud megérteni. Mivel fáj neki, keresni kell egy bűnbakot, ez a Gyurcsány Ferenc. De mivel ő csak bűnbak, ezért nem lehet forradalommal leváltani. Lehet elégetni a bábuját, lehet koporsót csinálni neki, lehet pfujolni, lehet beszólni, lehet kerepelni, stb. mindezt lehet, feszültséglevezetésképpen.
Úgy tűnik, hogy a feszültség akkora, hogy egy napig forradalmat játszani, és kavarogni is szükséges volt nekik. Kerül ez nekünk némi pénzbe, és a nyugalom megrendülésébe. De remélhetőleg akkor legalább kitombolták magukat ezek, akik nem képesek feldolgozni, mert nem képesek megérteni Egy állam működését.
Olvastam valahol, hogy Európában a II. VH óta meglepően nyugodt a helyzet, és ennek egyik oka lehet a foci. Nyilvánvalóan Európában is van sok hülye ember, akikből kicsit keletebbre mondjuk terroristák lesznek, meg akik miatt rasszista-, meg vallás-háborúk vannak. De a nyugati ember valahogy nyugodtabb. A németnek már nem kell annyira a zsidókat meg a franciákat szidni, méghozzá azért, mert a csőcselék a stadionban tombol. Van itt is némi huliganizmus, pont ez mutatja, hogy erre vezetődik le a hülyék agressziója, de még mindig jobb, mint a polgárháború.
Túlzás lenne azt mondani, hogy a mai zavargásoknak a foci lenne az oka, de érdekes egybeesés, hogy a magyar foci végül is elég silány, és hogy futball-huligánok verték szét az MTV székházat.
Kellene ennek a csőcseléknek valami más dolog, mert az nem jó, ha politikában tombolják ki magukat.
Még valami. Hogyan kellett volna megünnepelni ezt a napot? Szerintem ugyanúgy, mint pár évvel ezelőtt mondjuk. Kicsit nagyobb pompa meg a külföldi vendégek, hát ez talán elkerülhetetlen. Lehetett volna az, hogy az MSZP meg a Fidesz külön ünnepel. Szerintem felesleges erőltetni azt a nagy egységet, barátságot, képmutatást egy napig. Ha egyszer nem barátok, nem barátok. Lehetett volna pár helyen közös megemlékezés is, meg egy kis összefogás is akár. De ha az egész ország egymás kebelére borul, ha Orbán és Gyurcsány összeölelkezik, az szirupos lett volna. Ne ölelkezzenek! De azért kicsit udvariasan, kicsit méltóságosabban lehetett volna viselkedni. És persze a forradalmat játszani meg a zavargások, hát az nem kellett volna. Igaz, így ezt az évfordulót sosem fogjuk elfelejteni, és ha majd megoldódik a helyzet, és nagyobb távolságról nézzük, talán sokan megbékélnek, és tanulságokat vonnak majd le. Ahogy a Bokros csomag is utólag messze barátságosabb, mint előtte volt.
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Telepítsék már ki a Kossuth teret!
Minden ember szabadságjoga addig tart, amíg más ember jogait nem kezdi el sérteni. Az ilyen esetekben a józan ész, a rendőr, a polgármester, vagy ha ezek nem, akkor a bíróság meghúz egy határvonalat. Meghúzza a határt, hogy meddig terjed egy ember szabadságjoga, és hol kezdődik a másiké.
A határ nyilván valahol ott van, amikor az egyik ember a jogainak erőltetésével már több kárt csinál a másiknak, mint amennyi haszna van a dolognak.
Így például mindenkinek joga van az országon belül bárhova menni, de persze nem magánterületre, mert ott a tulajdonos tulajdonjoga erősebb az emberek szabadságjogainál. Ennyit az általános elveről.
Mit kellene tenni, vagy mit kellett volna tenni a Kossuth téren? Nos, hogy most mit kellene tenni,az világos: ki kellene üríteni. Vannak biztosnági szempontok, van olyan szempont, hogy hogy néz ki a dolog, és van az a zsempont, hogy a Kossuth téren a fű, a bokrok, akörnyezet tényleg teljesen tönkre ment. HOgy ezen szempontok ellen a Kossuth térieknek milyen jogaik vannak, és az mennyire erős, arről később.
Hogy mit kellett volna tenni? Nyilván az nem vállalható, hogy a Kossuth térieket azonnal ki kellett volna űzni, bár akkor az MTV székház valószínűleg megmenekült volna. Az önkormányzati választások előtt nekik joguk volt ott tüntetni. Igaz, Dávid Ibolya szerint ilyenkor is csak kampányolás fogadható el bejelentés nélkül. A "Gyurcsány mondjon le" pedig nem egy önkormányzati program.
Mindazon által más a tüntetés, és más a letelepedés. Mindenkinek joga van tüntetni, nagyjából bárhol, nagyjából bármikor, de nincs mindenkinek joga bárhol sátrat verni, levest kiönteni, szemetelni, sőt, még fűre lépni sem. Van, ahol fűre lépni tilos. És a Kossuth téren ezt ha nem tilos, akkor legalábbis nem illene ekkora tömegben.
Tehát a sátorozáshoz, árusításhoz, levesfőzéshez, színpadhoz, meg ilyenekhez engedély kell. Az engedély pedig egy olyan dolog, amit nem muszáj megadni. Aki az engedélyt adja, az meg is tagadhatja jó indokkal. Márpedig mi volna jobb indok a megtagadásra annál, hogy a Kossuth tér nem kemping?
A tüntetőknek joguk van tüntetni, de a kempingezésnek semmi köze ehhez. Tüntessenek a téren, a betonon!
Tehát semmiféle sátorozásra, színpad állításra nem kellett volna engedélyt kiadni, elvégre, ha bárki más kérte volna, hogy ott sátorozhasson, biztos nem adták volna meg. Ez az első.
Aki pedig engedély nélkül csinál olyat, amihez engedély kell, azt le kell tartóztatni. El kellett volna vinni azokat a sátorozókat.
Végü l pedig a mai naptól a tüntetésre való engedélyt sem kellett volna kiadni. Igen, bárkinek joga van tüntetni, nagyjából bármikor, nagyjából bárhol, de mégsem bármikor és bárhol. Erre sem véletlenül kell engedélyt kérni. És ha engedélyt kell kérni, akkor azt nem kell megadni, ha van jó indok.
Márpedig mi nem elég jó indok, ha az nem, hogy ott egy ünnepség lesz, amire sok vendég jön, és amit zavar a tüntetés?
Bárkine k joga van tüntetni, de ha hetek alatt sem sikerül a nyomás gyakorlása, ha nem sikerül maga mellé állítani az országot, ha a tüntetés stagnál, akkor nem ildomos azt a végtelenségig folytatni csak azért, mert a tüntetőknek lassú a felfogása.
Ha pedig lassú nekik, mert ezen már nincs mit változtatni, akkor be kell segíteni: nem kell engedélyt adni, és kész. A demokrácia azt jelenti, hogy elmondhatod, képviselheted a véleményedet.
És akkor itt eljutunk ahhoz, hogy a Kossuth térieknek miféle joga és mennyiben sérül. A Kossuth tériek már olyan hosszú időt kaptak avéleményük elmondására, hogy már egy fikarcnyit nem csorbulnak a jogaik, ha nem rostokolhatnak még odakint egy hétig. Mit veszítenének?
Az a baj, hogy a kormányt, az államot annyira vádolják anti-demokratikusság gal, hogy már nem mer fellépni. Azt kell, hogy mondjam, hogy puhány a kormány, a rendőrség, az önkormányzat. Semmit sem csorbulna a demokrácia, ha végre kiürítenék azt a diliházat.
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Gyurcsány a király
kép: glob készítette a Magyar Virtuson a ferdítéshez, engedélyével használom
6. Nincs más út, csak Brüsszel útja
GYURCSÁNY:
Unióm magadhoz szólítád Kovács Lacát.
Unióm, oly mérhetetlen bánat szállt reám.
A telefon oly hallgatag
a szó is fennakad
a szív majd megszakad e súly alatt.
Ím hát itt van előttem jó Kovács Lacám
Mercédesze fenn jár már a a német autópályán.
E föld most elhagyott
e népnek bölcse volt
és én még nem tudom, mit ő tudott.
Unióm, te jónak láttad elszólítani
Szent az akarat, mely így tud dönteni.
És én ha kérdezem
mért ily hirtelen?
Hallgat, s nem felel senki sem.
De én, Gyurcsány, akit tanítottál Lacám.
Én most esküszöm, hogy számíthatsz reám.
E poszt el nem vehet
én őrzöm nézeted
míg élek, folytatom a művedet.
ORBÁN
Megállj Gyurcsány!
mondd csak, mit képzelsz magadról!
Gyenge vagy még, elfúj minden voks.
Erős kézzel
kell az országot vigyázni
Szállj magadba, Fletó, és légy okos!
Ősi joggal
engem illet Medgyessy trónja.
Horthy vére, hej!
Ősi joggal
engem választ majd az ország.
Őseink törvényét néked is tisztelned kell!
FIDESZ VÁLASZTÓK:
Orbán, Orbán!
Orbán, Orbán!
GYURCSÁNY:
Orbán vigyázz!
Esküt tettél az alkotmánynak.
Elfogadtad akkor a helyed.
Ősi jogról
lemondtál az én javamra.
Gyávaságból tettél volna így .
ORBÁN
Péter megbukott
és a trónja engem illet.
Horthy népe, hej!
Ősi törvényt
sárba nem tiporhat senki!
Kétmillió polgári körös választ meg engem, ha kell.
SZAVAZÓK:
Orbán, Orbán!
Gyurcsány, Gyurcsány!
Orbán, Orbán!
Gyurcsány, Gyurcsány!
GYURCSÁNY:
Unióm, te ismered a költségvetésem titkait.
Tudod, hogy engem hatalomvágy nem vakít.
Segíts most Unióm!
Segítsd meg nemzetem!
Segíts az országot megvédenem!
GYURCSÁNY:
Nincs más út csak Brüsszel útja
bármit hoz reánk.
E földön nála nincs nagyobb erő.
Medgyessy székére esküszöm, hogy hozzá hű leszek
és nem hátrálok meg a harc elől.
15. Te vagy a legszebb álmunk
MSZP NŐI TAGOZAT:
Nincs hozzád senki méltó
ékesen káromkodó
programot jobban író senki más
Te vagy a legszebb álmunk
tőled forrong a pártunk
Jöjj, teljesítsd a vágyunk, jó Fletó
Lendvai:
Úgy várom jöjjön már a gyűlés
az SZDSZ-szel egyesülés
Érzem a frakcióm téged
csak téged kíván
EGYÜTT:
Nincs nálad többet író
nagyobb számlával bíró
trükkökhöz így konyító senki más
Szólj hozzánk szép szavakkal
szórd a pénzt két marokkal
halmozz el pozíciókkal, jó Fletó
SZILI:
Melletted mindig forr a terem
felborul az ülésrendem
Érzem a parlament téged
csak téged kíván
GYURCSÁNY:
Hízelgő csábító asszonyaim
buja ingoványba húz ha hízelegtek
Szívemmel játszó asszonyaim
aki ellenem áll, az elveszett
MSZP NŐI TAGOZAT:
Te vagy a legszebb álmunk
tőled forrong a pártunk
Jöjj, teljesítsd a vágyunk jó Fletó
Szólj hozzánk szép szavakkal
szórd a pénzt két marokkal
halmozz el pozíciókkal, jó Fletó
LAMPERTH:
Úgy várom jöjjön már az éjjel
Leszámolok a bűnözéssel
Látod a rendőrség téged
csak téged kíván
GYURCSÁNY:
Hízelgő csábító asszonyaim
buja ingoványba húz ha hízelegtek
Hűséggel játszó asszonyaim
Mindent megkaptok majd, - most menjetek
19. Elkésett a békevágy
POKORNI:
Jó vezér, álmodtam múlt éjszakán.
Kint láttalak a Kossuth tér színpadán.
A költségvetés felborult és buktuk a választást.
Kard által vész mind, ki kardot ragad
Légy bölcs vezér, és temesd be az árkokat!
Békét keress, hisz volt már elég áldozat!
ORBÁN
Nincs visszaút.
hisz Gyurcsány már a harcra készül.
Idegeneket hív
magyarok ellen segítségül.
Nácinak tartanak
pedig a Munkáspárt jelét magamra vettem.
De csak az volt a cél
hogy a többséget megszerezzem.
Populistának tartanak
mert nem tűröm a multik hatalmát.
Bűnt kiáltanak
hol szabadságát védi az ország.
Populistának tartanak
mert szembeszállok a Barosoval.
Náci itt mindenki
aki velem van és nem Gyurcsánynal.
Késő most már mindezt újra átgondolni
Elkésett a békevágy.
Késő már a múltat újra értelmezni
kényszerpályán a világ.
GYURCSÁNY:
Orbán vezér!
Ne hidd, hogy én nem szeretlek!
Tiéd a trón
ha vállalod, mit meg kell tenned.
Kezünkben van
egy nép és az ország sorsa.
Brüsszelbe vezet
minden út, vagy a pusztulásba.
ORBÁN
Populistának tartanak
mert nem tűröm a multik hatalmát.
GYURCSÁNY:
Fogadd el Brüsszelt
és holnap már tiéd az ország.
ORBÁN
Populistának tartanak
mert szembeszállok a Barosoval.
GYURCSÁNY:
A békét hoztam el
mert az országnak béke kell.
ORBÁN
Késő most már mindezt újra átgondolni.
Elkésett a békevágy.
Késő már a múltat újra értelmezni
kényszerpályán a világ.
A teljes rockopera ferdítése: Pdf
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Költségvetés: összefüggések és mítoszok
Nem vagyok gazdasági szakember, szóval nem fogok valami mély cikke írni erről, de legalább nem lesz annyira unalmas sem. Az emberek bizonyos összefüggéseket nem tudnak a költségvetésről, államháztartásról, vagy csak nem akarnak tudni. Mítoszok keringenek, illetve bizonyos naiv elképzeléseket lehet kivenni bizonyos érvelésekből.
Korrupció és költségvetés
2002-ben az SZDSZ nagy választási jelszava volt a az üvegzseb program, azaz a korrupció leküzdése. Idén az MDF még mindig azzal kampányolt, Dávid Ibolya a négy miniszterelnök-jelölt vitájából a korrupció kérdését hiányolta.
Az embereknek van egy olyasfajta elképzelésük, hogy az a piszok kormány, avagy Gyurcsány Ferenc maga személyesen kilop egy csomót, és ez okozza a költségvetés hiányát. Avagy az, hogy a 2002-2006-os ciklus „rossz kormányzása” az valami olyasmi volt, hogy Medgyessyék és Gyurcsányék szétlopták az országot.
Nos nézzük, a költségvetési hiányt ez évre 2500 milliárd körülire várják. Volt egy olyan rémhír, hogy Gyurcsány Ferenc 1000 milliárdot csempészett ki Malajziába. Jó, de mit csinál Gyurcsány Ferenc ennyi pénzzel? Felvásárolja a fél Rózsadombot? Mi jó lesz neki abból? Rendben, vannak üzletemberek, akiknek van ennyi pénzük, és hajtanak érte. Igen, lehet ennyi pénzzel is tovább vinni a vállalkozást, tovább hajtani. No de ezek sikeres üzletemberek, nem a pénz kell nekik, hanem szeretik a sikert. Ugyanezek az emberek nem hinném, hogy hajtanának, hogy lopjanak pénzt. Meg ugye ekkorát nem lehet lopni, tényleg kiderülnek ezek a dolgok, az újságok már a villaépítésekről is beszámolnak. Lehet lopni nyilván, 10-100 milliós nagyságrendben biztosan.
Tegyük tehát fel, hogy mondjuk Gyurcsány Ferenc kormányában mindenki lop vagy 100 milliót. Mondjuk a felső vezetők. Legyen mondjuk 100 ember. Az 10 milliárd. Mi az a költségvetési hiányhoz képest? Láthatjuk, hogy a kormány feltételezett korrupciója nem lehet jelentős egy ilyen helyzetben a hiányhoz képest.
Persze a korrupció rossz dolog, és a 2002-es helyzethez, az akkori államháztartáshoz képest jelentős összeg lett volna valami ilyen korrupció is. Kell is küzdeni ellene, de most nem ez a legnagyobb baj. Nem a korrupciótól szivárog leginkább az a zsák, amibe öntik a pénzt.
Pontosabban persze a korrupciónak van egy másik fajtája is, ami a sok-sok hivatalnok korrupciója, meg a fekete gazdaság, meg az egészségügyben a csalások, meg ezek. Ezek az alacsonyabb szintű korrupciók és csalások jelentősebbek. Egyedi összegben persze ezek kisebb dolgok, de összességében ezek tesznek ki nagy összeget.
Csakhogy ez nem az, hogy a Gyurcsány Ferenc teszi zsebre a pénzt, hanem, hogy sokkal kisebb emberek tették, és tették már jó régóta pártállástól függetlenül. Ennek a megoldása nem kormányváltás kérdése, hanem reform kérdése. Ezeket az intézményeket kell végre megreformálni, és Gyurcsány Ferencnek pont ez a célja. Persze nem csupán korrupciós, hanem pazarlós szempontból is.
Gyurcsány Ferenc nem maga tette zsebre a pénzt, nem a barátoknak osztogatott (vagy ha igen, akkor nem ez a hiány nagy része), hanem a szociális intézkedések azok, amelyek kiteszik ezt. A nyugdíjemelés, a közalkalmazottak fizetésemelése, ezek azok az összegek, amik száz milliárdosak. (Állítólag a nyugdíj és TB egymaga elviszi az egész költségvetést.) Gyurcsány Ferenc tovább osztogatott, ennyi volt a „hibája”.
Emiatt az a retorika is hamis, hogy fizessék meg azt hogy hiányt csináltak. Mert ha annak kell megfizetni a hiányt, akinek ez a pénz ment, az bizony a nép. Bizony tőle kell visszavenni ebből egy keveset azzal, hogy „sajnos túl hamar, túl sokat adtunk”. Ez legyen a mindenkori kormányok legnagyobb hibája.
Ingyen megoldás, ingyen ebéd
A másik nagy mítosza az embereknek, hogy van ingyen ebéd. Illetve az, hogy nincs ingyen ebéd, azt most már kezdik érteni az emberek: értik, hogy amit az állam ad, azt tőlük veszi el. Jó, az emberek tulajdonképpen ezt mindig is értették, de azt hitték, hogy az állam adhat úgy nekik, hogy mástól vesz el. Nyilván adhat az állam keveseknek úgy, hogy másoktól vesz el, de nem csinálhatja ezt tömegesen. Ha az Orbán Viktor mindenkinek ígér mindent, akkor azt mindenkitől is kell elvenni. Olyan sok mindent nem finanszírozhat a felső tízezer, és nem lehet kölcsönből sem.
Tehát lehet, hogy mondjuk valaki úgy ügyeskedik, hogy nem fizet BKV-t és majd megfizetik mások, de ha ezt csinálja az egész társadalom, akkor az egész társadalom fizeti ki mégis. Akkor senki nem jár jól.
A bonyolultabb dolog, hogy nincs ingyen megoldás sem. Ilyen például az, hogy most volna vagy 1400 milliárd, amit elő kellene teremteni, hogy a hiány elfogadható mértékre essen. Ki fizesse ezt meg? Az emberek azt hiszik, hogy mondjuk lehet azt csinálni, hogy a gazdagok fizessék meg, és akkor nekik ingyen van. Hogy mondjuk csak nyereségadókból, vagy csak multinacionális cégeket adóztassanak, vagy valami ilyesmi.
De nem, ez sincs ingyen. Ha a vállalatok nyereségadóját növelik, akkor az fékezi a gazdaságot, csökken a GDP. Ha a multinacionális cégeken hajtják be, akkor szintén kimennek az országból, oda sok munkahely, fékezi a gazdaságot, esik a GDP.
A másik oldalon azt látja mindenki, hogy ha a szegényeken szedik be, ha nyugdíjt csökkentenének, ha szociális kiadásokat csökkentenének, az a szegényeknek milyen rossz lenne.
Nincs jobb megoldás, mint hogy többé kevésbé mindenki hozzájárul, a gazdagoktól kicsit többet próbálnak beszedni, de a GDP-t nem szabad vészesen levinni. Az ingatlanadó pont ilyen, az áfa részben ilyen. Ezek olyan adónemek, ami azért a gazdagoktól többet szed be.
Azt már láttuk, hogy ennél drasztikusabban nem megy a dolog. Ha Gyurcsány Ferenc Robin Hood módjára csak a gazdagoktól szedne el pénzt, akkor a gazdaságunknak annyi. A jelenlegi konszolidációs tervek szerint, jövőre a reálbérek esnek 2%-ot ez az, ami mindenkit sújt. Ugyanakkor a GDP is leesik 2%-ra. EZ alá nem nagyon lehet menni GDP-ben, mert akkor leáll az ország fejlődése. Tehát jobban a gazdagokra, vállalatokra, bankokra hárítani a dolgot nem lehet, mert a GDP leesne nagyon.
Nincs ingyen megoldás: ha a gazdagokat nagyon megszorítják, akkor a gazdaság nem lesz olyan jó, hogy a szegényeknek finanszírozni lehessen a szociális intézkedéseket. Ezért el kell osztani a tervet, nem lehetünk vulgár-kommunisták.
Nincs tehát Gyurcsány Ferencnek sok lehetősége, patikamérlegen kell egyensúlyozni reálbér és GDP között.
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Államháztartási hiány: a szavazók csapták be magukat
Elterjedt nézet, hogy a koalíció az államháztartásról szóló hazugsággal nyerte meg a választásokat. A költségvetési hiányt, mint ismeretes, az első forduló (április 9.) utáni hétfőn (április 10.) adták közre.
Várkonyi Ivánnak a Népszabadságban 2006. április 11.-n, tehát a választás első fordulója utáni kedden „Óriás hiány kis késéssel” címmel megjelent cikke mindenről igen részletesen beszámol.
http://www.nol.hu/cikk/400323/
Ebből a cikkből kiderülnek a következők. Először is az államháztartási hiány már 2005-ben is 1100 milliárd körül alakult. Ehhez képest a 2006-ra tervezett 1500 milliárd nem sokkal több. Persze valamennyivel több, de a tájékozott szavazó az már ebből tudhatta, hogy osztogatásoknak nagyon helye nincs.
Továbbá, az, hogy a majd 800 milliárdos tényleges márciusi hiányt ha nem is, de olyan 700 milliárdosat már januártól lehetett tudni.
„Azt, hogy magas lesz a hiány, már korábban is várták: a Pénzügyminisztérium eleve 700 milliárd forint közelébe (698 milliárdra, az éves előirányzat 45 százalékára) jósolta a harmadik hónap végére elérendő hiányt. Ezt január közepén jelezték is - majd februárra módosítottak a tájékoztatási naptáron, és a pontos szám közlését a választások első fordulója utáni hétfőre tették át.”
Tehát a tájékozott szavazó ebből is elég jó képet kapott a helyzetről. Még februárban úgy döntöttek, hogy az első forduló utáni napon adják ki az adatokat, tehát ez sem egy hirtelen, ad hoc csalás volt, hanem hát inkább előre megfontolt volt, és kérdés, hogy becsapásnak minősül-e ez. Ugyanis, amikor ezt tervezték, akkor nem tudhatták, hogy a jóslatot felül múlja-e a valóság. Bár a pénzügyminisztérium szokásai szerint ez azért sejthető volt.
Nos mindegy, a választótól csupán egy 100 milliárdos további többletet titkoltak el. Ez lenne az a nagy becsapás?
De ha tovább megyünk, akkor kiderül, hogy mennyire nem beszélhetünk itt megtévesztésről, hiszen a második fordulóra ezek szerint az állampolgárok ismerték a tényleges hiányt, ismerték a tervezett év végi hiányt, és mégis a koalícióra szavaztak. Az adatok teljes ismeretében még inkább a koalícióra szavaztak, mint előtte, emlékezetes, hogy a Fidesz nemhogy fordítani nem tudott, de kicsit még jobban ki is kapott a második fordulóban, és az MSZP majdhogynem egymaga többséget szerzett a parlamentben.
Tehát a választókat ezen adatok ismerete egyáltalán nem befolyásolta a döntésben. Akár ismerték, akár nem, ugyanúgy szavaztak, nem ezen múlott, nem lettek megvezetve. Vagy, ha becsapták őket, akkor magukat csapták be, nem pedig a koalíció.
Ezek a szavazók eme adatok ismeretében majdnem fele szavazatukat az MSZP 1000 milliárdos osztogató programjára adták, majdnem a másik felét pedig a 3000 milliárdot osztogató FIDESZ-nek. Miközben tudták, hogy az államháztartás katasztrofális. A választók tehát mindentől függetlenül az osztogatást szavazzák meg és nem az SZDSZ és az MDF józanabb programjait. Rájuk alig szavaztak. A magyar szavazó nagy része hülye, és magát csapja be.
Ezek után ráadásképpen az önkormányzati választásokra már mindenki tudta az államháztartási hiányt, tudta azt, hogy a konszolidációs csomag szükséges, hogy „nincs más út, csak a Gyurcsány útja, bármit hoz reánk”. Tudta ezt Orbán Viktor is, de nem ismerte el. Ha Gyurcsány Ferenc hazudott a parlamenti választásokon, akkor Orbán Viktor hazudott háromszor akkorát, és még rátett egy lapáttal: az önkormányzati választásokon is hazudott.
És a nép, az istenadta nép rá szavazott, ha megengedjük az önkormányzati választások azon interpretációját, amit a Fidesz annyira szeret, hogy a kormány ellen szavaztak, és nem polgármesterekre. Szomorú ez, ha így van, mert a magyar nép ezek szerint még mindig becsapta magát, sőt, ez már nem becsapás, hanem egyenesen befogta fülét, szemét.
Orbán pedig a választások utáni héten már megtette a fordulatot: elismerte a megszorítások szükségességét. Megtette azt, amit Gyurcsány Ferenc, a négyzeten, de még le is tagadta: „ő sosem hazudik”.
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Kossuth-téri rezervátum
Azt mondják, Magyarország sok és sokfajta természeti szépségben bővelkedik. Van rónánk, van egy majdnem beltengerünk, sok holtágas folyó, ősláp, ősfenyves, skanzen harangláb, palócozok, Hortobágy, gémes kút, nádfedeles házak, csárdák, lovak, birkák, marhák, és egyebek.
Mostanában azonban hazánk legújabb természeti látványossága a Kossuth téri szittya rezervátum: nem kell autót bérelnie a külföldi managernek, nem kell piszkos vonatokon zakatolnia a vendég-egyetemistának, hanem az ország, a főváros közepén találhatja meg ezt a különös természeti látványosságot.
A szittya-rezervátum olyas valami, mint az amerikaiak indián-rezervátumai, egyfajta kiveszőben lévő nép, életmód található meg itt, amely azonban különbözik a skanezenek és a hortobágy kirakat-idillizmusától, és a maga nyersességében mutat meg bizonyos dolgokat.
Ahogy az indián rezervátumokban emblematikus figurája a tüzes víztől elbutult pipázó, semmittevő „Öreg Bika”, úgy a magyar változatnak a pálinkától kótyagos, beszélni alig tudó munkanélküli. Vannak persze e mellett nyugdíjas ráérők, akik valami érdekességre várnak elszürkült életük feljavítására, és néhány művészlélekszerűbb meg nem értett ember. Ezeket tarkítja pár árpád sávos kiművelt fejű fiatal esetleg.
A magyar kultúra eme diverz kultúr-jelenségeiben egy valami a közös: ők a vesztesek. Azt mondják, hogy a 16 évvel ezelőtti nagy özönvíz vesztesei ők, de ennyi idő után aligha hangzik ez hihetőnek, inkább önmaguk veszteseinek mondhatóak.
A pálinkán, bagón kívül egy bizonyos mákonynak élvezői ők, egy mesének, amely a nagy fehér főnök legyőzéséről szól, és az eljövendő dús vadászmezőkről. Mert ugyanis a dús vadászmezőkbe vezető utat egy toronyban Horgas Nagy Orr, a nagy fehér ember állja el egy szál egyedül. Meg akarják változtatni a Horgas Nagy Orr elődeivel kötött szerződést, és visszatérni hajdani életmódjukhoz, elavult berendezkedésükhöz.
Ez az ő nagy álmuk, ami összetartja őket, és amely miatt itt rostokolnak sátraikban, lobogtatva a harci zászlóikat, énekelve közös dalaikat, kerepelnek és nádihegedülnek. Időnként a nagy színpadod megjelenik valaki, akinek éppen késztetése van, hogy jelt adjon a népnek. Jelt, melyre a nép enerváltan, vagy lelkesebben skandálni kezdi a harci rigmusait. Kiraktak egy koporsót is Horgas Nagy Orrnak, mint ahogy híres nagy elődjüknek Dobó Istvánnak is raktak ki koporsót, csak azt speciel ő magának rakta ki.
A rezervátumban az élet nyomorúságos és kilátástalan, a fű nem a prérik büszke perjéje, a földet eláztatta a vizelet és a kiöntött leves, szanaszét szemét, műanyag. A kósza jeleken kívül nincs egy erős hang, nincs egy fényes szikra, amely vezetné a hontalan bárányokat. Oly mértékben lezüllöttek ők, hogy még vezető sem tellik ki belőlük. Nemrég küldtek követeket bizonyos nagy fehér gondolkodókhoz, de nem érkezett válasz. Nem is igazán tudni azt sem, hogy mit kezdenének odaát a nagy vadászmezőkön, ha Horgas Nagy Orr eltűnne odafent a toronyból. Talán csak letáboroznának, és ugyanezt folytatnák, mindenféle cél nélkül.
Talán jobb is, ha Horgas Nagy Orr nem áll el utukból, mivel ez az egyetlen cél, amely fényesen ragyog jövőjük horizontján. Mit tennének, ha nem lenne kire fogni a bajokat, és nem lenne ki ellen küzdeni? Mit tennének, ha már maguknak kellene megállni, ha már nem csak rombolni, hanem építeni kellene? Mit tennének, ha nem volna külső ellenség, és magukkal kellene számot vetni? Vagy ha a nagy, tágas mezőn szétszóródnának, és már nem találnák meg egymást?
Valahol a rezervátum szélén a karvalytőke báránybőrbe bújtatott kufárjai telepedtek meg. Náluk lehet kapni mindenféle kelléket az indiántánchoz, kábító szereket, kábító meséket, amuletteket, szarvasagancs porát, és hasonlókat. Az öreg szemű vadász már nem ismerik fel a karvalyok erősen szorító markát, mivel a báránybőr eltakarja azt. Azt hiszik ővéi közül valók.
Egy még az eddigieknél is különösebb jelenségnek lehettünk azonban az utóbbi időben: Minden nap este felé, amikor a nap véres korongja a torony mögött a szent folyó túl oldalán a messzi hegyek mögé bukik, amikor a nagy fehér főnök a birodalom manipulálásának munkájában éjjeli pihenőjéhez készülődik, megjelenik pár ezer ember a torony előtti térség közepén. A dakoták ők, a Kossuth-tériekkel rokon, bölcs törzs, akik arról ismersznek meg, hogy sohasem vágtatnak döglött lovon. Ők is hasonló származásúak, de ők városi életmódra rendezkedtek be, és meg tudnak élni modern korunkban . De a nagy fehér főnök nekik is ősi ellenségük, ők is úgy érzik, hogy a dús vadászmezők felé vezető úton ő az akadály. Így hát ők is ide jöttek lándzsát rázni. Mindenféle bűbájos módszereik vannak, úgy mint totem-bábúk égetése, gúnyrajzok és hasonlók.
Minden este a téren megjelenik a nagy Manitu egyik küldötte, hogy elmondja az isten üzenetét. A gúzsba kötött isten szavait, akit a nagy fehér főnök legyőzött nemrég a nagy harcban, igaz a párviadalban azt mondják, fordítva ülte meg a lovát. Manitu azonban sohasem ülte meg fordítva a lovát, és eszébe se jutna ilyen soha. Manitu bölcs, Manitu igazságos, és csak ezért nem forgatja ki négy sarkából a tornyot, hogy kirázza belőle a nagy fehér főnököt.
Az igazság azonban az, hogy Manitu már fáradt, és igazából ezért vesztett. Mostanában Manitu már nem csak a nagy toronyban, de máshol sem jelenik meg, ahol Horgas Nagy Orr megjelenik. Kerüli őt, ahogy kerüli a Tulipános Elegáns Asszonyt is, aki pedig hajdan bajtársa volt. Mi több, manitu megparancsolta küldötteinek, hogy küldöttei ne menjenek el a napkeltekor tartott reggeli gyűlésre a nagy torony mellett lévő Nagy Nemzeti Füstjelzőbe. A Kossuth tériek sem szeretik a Nagy Nemzeti Füstjelzőt, nemrég meg is ostromolták.
Félő, hogy ha a dakoták nem találnak új vezetőt maguknak, ha továbbra is Horgas Nagy Orr távozásában reménykednek, ha a Nagy Nemzeti Füstjelző ellen is dacolnak, ha mindenkire orrolnak, akkor ők is lezüllenek, és olyanná válnak, mint a többi Kossuth-téri: elérhetetlen ábrándokat váró, mindig másokban a hibát és megoldást kereső, tehetetlen, vesztes csapat.
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Baj van-e az alkotmánnyal?
Valamikor pár évvel ezelőtt sokat vitatkoztam egy bizonyos illetővel az iraki háborúról, amely vita kapcsán szóba került sokszor az is, hogy a magyarországi vagy egyáltalán a parlamentáris demokrácia válságban van. Hogy ez a kérdés persze az iraki háború kérdésében nem igazán releváns érv, az egy dolog, ez általában mutatja azt, hogy az emberek egy vita kapcsán mennyire illogikus, értelmetlen módon képesek csapongani.
Sok más alkalommal is olvastam hasonló gondolatokat, és legutóbb ezt a Kossuth-téri tüntetők dobták be a köztudatba. A tüntetők alkotmányozó nemzetgyűlést követeltek, de kevés konkrét alkotmánymódosító javaslatuk volt.
Orbán Viktor a bizalmi szavazás utáni beszédében is pedzegetett valami hasonlót:
„Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy a négyévenkénti választásokkal minden problémát meg lehet oldani. „Igent mondunk a felelősségre és a számonkérésre; felelősségre fogjuk vonni azokat, akik válságba sodorják az országot.„
Orbán: a választás nem megoldás 2006. október 6. http://www.fn.hu/cikk/00140000/145478/orban_valasztas_nem_megoldas.php
Nem mondta ki a visszahívható képviselőket, mert nyilván nem akar valójában ilyet, de rá akar játszani azoknak az embereknek az érzéseire, akik ilyeneket szeretnének. Orbán Viktor maga nyilván csak azért akarja ezt a témát most pedzegetni, mert most ő vissza akarja hívni Gyurcsány Ferencet, egyébként eszébe nem jutna ilyen.
Visszahívható képviselők
Nos, nézzük a legnépszerűbb ötletet, a visszahívható képviselőket. Horn Gyula Havas Henrik kérdésére a tv2 reggeli műsorában, a Mokkában (http://www.tv2.hu/mokka/) október 9.-én kb. azt mondta, hogy ez badarság, mivel állandóan visszahívnák a képviselőket, és Havas gyorsan helyeselt is. Jó, de gondoljuk meg egy kicsit alaposabban.
A visszahívható képviselők ellen valóban az a legfőbb érv, hogy instabilitást okoz. Nagyon általánosan ezt úgy lehet elmondani, hogy a kormánynak, ahhoz, hogy megfelelő reformokat tudjon végre hajtani idő, és erő kell. Nem véletlen például, hogy a magyar választási törvény egy olyan rendszert határoz meg, amelyben a többséget szerzett pártok többségét erősíti. (Az egy dolog, hogy persze ennek ellenére volt már alig többséges kormányunk, a Medgyessy kormány.) Ez az elgondolás is azt erősíti, hogy ha valaki győz, akkor annak legyen hatalma.
Ugyanis, mint azt a Medgyessy kormánynál elemezgették, egy gyenge többségű kormány hamar meginog, nem képes erős kormányzásra. Van ebben valami, bár Medgyessy nem ezért bukott meg, és a kormány kitartott. Igaz, a reformokba tényleg nem vágott bele.
Egy kormánynak mindenképpen kell a 4 éves ciklus. Még a négy éves ciklus alatt is előfordul, hogy a kormányok inkább csak a hasznot próbálják meg kihúzni a kormányzásból, és a munkát elodázni. Elodázni a következő kormányra, amely tovább odázza, és valahogy így kerültünk most válságba.
Megoldás-e erre, hogy a 4 éves ciklusidőt még bizonytalanabbá tegyük, vagy még rövidebbé? Szerintem nem. Sokan eleve a 4 évesnél hosszabb ciklust tartanák kívánatosnak, hogy a kormánytól érdemi változásokat lehessen várni. Ugyanis a nagy reformok hosszabb idő alatt érnek be.
Képzeljük csak el, hogy van egy kormány, amelyik csak egy személyes többséggel rendelkezik, és elindít valamifajta változást. Aztán egyszer csak visszahívják a képviselőjét, és kormányváltás van. Utána jön a másik kormány és vagy lerombolja a reformokat, vagy éppen, hogy beleül a készbe, és kihasználja a maga javára.
Namost melyik kormány vállalna ezek után bármiféle reformot? És ha mondjuk 5 fő az előnye, akkor sincs sokkal nagyobb biztonságban.
Lehetne azt mondani, hogy a visszahívhatóság csak egy potenciális kontroll, amivel a nép nem élne. Lehet azt várni, hogy a pártok őszintébb programmal indulnának, és nem lenne ok a visszahívásra. Nem destabilizálna ez tehát, hanem jobbá tenné a politikát.
Igen, de az a helyzet, hogy nem is a nép kezdeményezné a visszahívást, hanem az ellenzéki pártok. Igaz, hogy az ellenzéki pártok sem akármikor kezdeményeznének ilyet, hiszen például a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal sem életek még soha. Igaz, de abban az esetben teljesen kiszámítható, és stabil helyzet van: a parlamentben lehet tudni, hogy az ellenzék kisebbségben van, és soha nem képes megnyerni a szavazást. Amikor pedig a kormánypártok átállnának, akkor inkább lecserélik maguk a minisztert, mint Medgyessyt.
Egészen más a helyzet a parlamenti választásokon. A dolog kb. úgy alakulna, hogy mindenki nézné a népszerűségi indexet, és ha a kormány népszerűsége megfelelően lecsökkent, az ellenzék rögtön visszahívatná azokban a körzetekben a képviselőket, ahol erre legtöbb esélye van az előző választás szerint. Vagy pedig hamarosan a közvélemény-kutató cégek jó pénzért mérnék fel az egyes körzetekben a pillanatnyi hangulatot, amit az ellenzék jó pénzért megvenne.
Mint tudjuk, a népszerűségi indexek pedig ingadoznak. Teljesen természetes, hogy egy kormány népszerűsége 50% alá menjen a ciklus közepén, és az ellenzéké felmenjen, hiszen az ellenzéknek könnyebb a dolga. A rosszért ugyanis mindig a kormány a felelős. A pesszimista emberek pedig „mindig” több rosszat találnak, mint jót. Tehát egy várhatóan fél éves periódusú kormányváltakozás lenne ebből. Ami katasztrófa.
A pártok nem tehetnének mást, minthogy fél éves harácsolásra rendezkednének be. Mert akármennyire is jót csinálnának, valamikor a népszerűségük leesik, méghozzá 4 évnél korábban. Akkor meg minek erőlködni, inkább használják ki az időt, nem? Legfeljebb a harácsolást meg kellene próbálni elfedni sok-sok hazugsággal. A nép még több becsapást kapna.
Azok a emberek, akik azt hiszik, hogy egy-egy intézkedés hihetetlen csodát hoz, és itt van a kánaán, csak ezt és ezt kell megváltoztatni, igen naivak. Egy-egy ilyen változás egy politikai gépezeten egy kis állítgatás, amire a politikai gépezet beáll egy másfajta üzemmódba. Egyáltalán nem kézenfekvő, hogy az a változás azt éri el, ami a nemes célja volna annak a változásnak. A történelemből megtanulhatta volna már mindenki, hogy a Kánaán nem valami egyszerű varázsszer hatására jön el, hanem hosszú és kitartó úton lehet hozzá lassacskán közelíteni. Meg kell érte dolgozni.
A módosításoknál tehát sosem elég azt megnézni, hogy „na ez egy nemes ötlet, ezzel ezt és ezt akarom, milyen jó”, hanem mindig meg kell nézni, hova is vezet ez a gyakorlatban. Egyfajta hatástanulmányt kell csinálni.
A politológusok pedig általában már sok ilyen dolgot meggondoltak, és ha lenne valami nagy ötlet, akkor nem a kossuth-térieknek kellene az ajtót döngetni, mert döngetnék azt mások. Az se valószínű, hogy pont a kossuth téri „indián-rezervátumban” fog megszületni a zseniális ötlet.
A szavazók intelligenciája
Sokszor hangoztatják, hogy a szavazók nem olyan hülyék, hogy bevegyenek valamit, vagy túl hülyék ahhoz, hogy valami működhessen. Mindkettő igaz a maga módján. A szavazók óriási tömege igen alacsony intelligenciájú. (Ugyebár kb. a fele embernek az IQ-ja 100 alatt van.) Tehát a szavazók óriási tömegének halvány dunsztja sincs közgazdaságról, az állam működéséről, politikáról, a politika részleteiről. Általában halvány dunsztja nincs a különböző pártok programjáról.
Eme iszonyatos tájékozatlanságban a szavazatuk azon múlhat, hogy melyik párt neve szimpatikusabb, hogy látták az Orbán Viktort, aki olyan szépen beszélt, vagy éppen a Gyurcsány Ferencet, aki szimpatikus volt. Vagy olyan beidegződéseken, hogy „kommunistákra nem szavazunk”, vagy azon, hogy a rokonok, családtagok, szeretteik, tekintélyes emberek, esetleg papok mit mondanak.
Emiatt válik a kampány reklámhadjárattá, mert hasonló a feladat: egy a termékről tulajdonképpen mit sem tudó vásárlót kell gyorsan meggyőzni, hogy mit válasszon. Mert a vásárló hülye, lusta, és nincs idő arra, hogy ténylegesen tájékoztassuk, racionálisan akarjuk befolyásolni.
A választások, a rendszer legnagyobb rákfenéje, hogy ennyire tájékozatlan, rövidlátó lusta szavazókkal nem lehet felelős demokráciát építeni, avagy igen nehéz. Nem várható el az sem, hogy a szavazók mondjuk kellemetlen reformokra szavazzanak, hogy hosszú távon gondolkodjanak, hogy előre, messzire nézzenek. Soha nem is szavaztak meg egyetlen pártot, amelyik kellemetlen reformokat ígért. Horn Gyula megbukott a Bokros-csomag után, mert túl későn kezdte, és nem tudott osztogatni belőle. Itt is visszatér az, hogy a 4 év mennyire kevés. 2002-ben Medgyessy nyert egy hihetetlenül ígérgető reformmal.
Medgyessy be is tartotta, amit ígért, ő nem hazudott, nem csapta be a választókat, ő megadta nekik, amit ígért, pontosan emiatt lett az országnak a költségvetése olyan nagy. És Gyurcsány 2006-ig nagyjából csak azt folytatta, amit Medgyessy ígért, amit a nép megszavazott: jóléti rendszerváltást.
Amennyiben engedünk annak a szemléletnek, ami igen helytelen, hogy az önkormányzati választások is a kormány értékelésének tekinthetők, akkor 2002-ben a választók azt mondták: folytasd Medgyessy az osztogatást!
Ugyanígy 2006-ban azok a pártok, amelyek nem ígértek annyit, amelyek józanságra intettek, alig jutottak be a parlamentbe. Az MDF és az SZDSZ-ről van szó. A nép, az az istenadta nép a nagy ígéretekre szavazott, az MSZP ezer milliárdjára, és a Fidesz 3000 milliárdjára. A nép azokra szavaztak, akik leginkább becsapták őket, nem azokra, akik a legőszintébbek voltak. Hiába tudta a nép, hogy baj van. Mert ugyanis lehetett tudni, hogy a költségvetési hiány túl magas, csak azt nem, hogy mennyire katasztrófálisan magas.
De amikor bejelentették a hiány pontos értékét, a második fordulóban még mindig kitartottak a Fidesz és MSZP mellett. Becsapták őket? Egy fenét, magukat csapták be.
Sőt, mi több, a nép az az istenadta barom ezek után a Fideszre szavazott az önkormányzati választásokon (ha hiszünk a Fidesznek). De nem is kell a Fidesznek hinnünk, ugyanis a közvélemény-kutatók kimutatták, hogy az MSZP és Gyurcsány Ferenc népszerűsége szeptember elején volt a legmélyebb. A közvélekedéssel szemben a veszteséget a csomag okozta, és nem az őszödi beszéd. A nép tehát, amikor már mindent tudott a költségvetési helyzetről, amikor már konszolidációs program volt, meg az, hogy az EU nem engedi, nincs más út, hogy 8000 milliárdos támogatás múlik a dolgon, akkor is a csomagot ellenezte.
A nép ugyanis olyan rövidlátó, hogy csak azt nézi, hogy „most adjatok nekem, most ne vegyetek el tőlem”, azt nem, hogy három év múlva ennek mi lesz a következménye. Pontosabban, olvastam erről egy jó gondolatot: a nép általában abban reménykedik, hogyha konkrétan valamit emelnek, ami neki jó, akkor az neki jó, és biztosan jó. Ami meg a későbbi árát illeti, hátha valaki más fizeti meg.
Például örülnek a tanárok a tanári fizetések emelésének, mert még ha lesz is ára, majd az egész társadalom fogja megfizetni mondjuk adóban. Külön külön így minden osztogatásnak örülnek. Azt nem látják, hogy ha mindenkinek osztogatnak, akkor összességében pontosan ugyanúgy mindenki fogja fizetni is, és senki sem jár jobban. Vagy talán pár ügyes vagy szerencsés jobban jár.
A népnek az nem jó, hogy elvonnak tőle most 2000 milliárdot, cserébe 8000 milliárdért később. Pedig ki ne akarna ilyen üzletet, 300%-os haszonnal? És még sem. A nép a csomag ellen van.
Nos ez az, amiért egy kormánynak nem mindig a nép véleményét kell nézni, hanem az ország érdekeit. Ez az, amiért olykor „hazudni” kell, vagy legalábbis nem kell kibontani mindent. Ez az, amiért egy kormánynak valamifajta megszorítás nélküli programmal nyernie kell, és aztán a demokrácia 4 éves forgatókönyvére támaszkodva a hatalmánál fogva le kell nyomnia a nép torkán a keserű pirulát, mert az az ország érdeke.
Ez lenne az a szép demokrácia? Sajnos a demokrácia csak egy keret. A demokrácia egy olyan eszköz, amihez a nép még gyerek. Még mindig gyerek. Egy nagyon jó eszköz volna, ha a nép tudná használni, ha gondolkodna.
A fejezet végén pedig nézzük meg azt is hogy mikor nem csapható be a nép? Mikor mondhatjuk, hogy „na azért ennyire nem hülye”. Az egyik ilyen példa a 2006-os Fidesz kampány. A 3000 milliárdos ígéretet program nélkül már a nép többsége nem vette be. Nem arról van szó, hogy ennyire okosak voltak, és mindenki átlátott rajta, hanem csak arról, hogy ez már akkora túlzás volt, hogy egy kis rész már nem hitte el. Ez a kis rész pedig a kis többség megszerzéséhez elég, ami egy választás nyeréséhez kell.
A buta nép így tud azért mégis bölcs lenni bizonyos esetben: a nagy számok törvénye miatt. Ennyiben a kétpárti demokrácia sem olyan rossz. Van egy ország, amelyben két párt nagyjából erő-egyensúlyban van. A nép nagy része, a buta, tájékozatlan, 50-50%-osan eloszlik. Ilyenkor lehet a mérleg nyelve az, hogy az a pár százezer értelmes és nem elvakult ember, aki átlát bizonyos dolgokat, az ide, vagy oda megy.
Közvetlen demokrácia
Egy másik ötlet, ami szerintem egy kicsit életképesebb, az a közvetlen demokrácia. A mellette szóló érv megint az, hogy a nép jobban tudja érvényesíteni az érdekeit, ha közvetlenebb a beleszólása. A legjobb, ha mindent közvetlenül kontrollál, mert akkor nincsenek közben képviselők, pártok, akik becsaphatják.
Az első probléma technikai. Közvetlen demokrácia nagyon kis városállamokban volt, ahol a nép tényleg odafért egy parlamentbe, és eldönthetett mindenfélét. A görögöknél lehetett ilyesmi, de csak kis államokban. A mai nagyobb országokban ez nem lehetséges, és a mai, összetettebb világban még kis államokban sem volna az. Túl sok kérdésben kell dönteni például.
A technikai megoldást hozhatja az internet. Ha az internet általános volna, akkor meg lehetne oldani, hogy az egész ország odaférjen egy kérdéshez, hiszen elektronikusan szavaz. Lehetne minden este népszavazást tartani dolgokról, és az emberek nem a valóságsóban kiszavazásosdiznának, hanem politikában.
A baj az, hogy ehhez az kellene, hogy az internet, vagy mobil telefon alanyi jogon járjon mindenkinek, és kötelessége volna mindenkinek tudni azt használni. Mert ugye csak úgy van (esély-)egyenlőség, ha mindenki szavazhat, és mindenki képes is szavazni. A hagyományos szavazáshoz írni és olvasni kell, ami viszont elvben mindenkinek kötelező képesség.
Namost soká lesz ez még. Esetleg 50 év múlva? Nem tudom. Ez ugyanis nem egy technikai kérdés, hanem egy társadalmi kérdés: mikor fejődik fel a társadalom annyira, hogy mindenkinek lehessen internet. Mikor jön el az az idő, amikor mindenki fog is akarni internetet (mert hiába lehet, ha valaki nem akar). Mikor fogja mindenki tudni használni. Mikor dönti el a parlament, hogy akkor kötelező jelleggel ezt használja is.
A közeljövőben annyi lehetséges, hogy a szavazás interneten is megoldható. Svájcban már volt ilyen. Ez valamennyivel lecsökkenti a szavazások költségét, de nem teljesen. Fülkéket, számlálókat akkor is kell biztosítani azoknak, akik nem interneten szavaznak. Tehát ettől egy kicsit gyorsabb, közvetlenebb demokrácia várható, de nem egy teljesen közvetlen.
Teljesen közvetlen akkor se várható, ha eljön ez az ideális helyzet, hogy elvben mindenki szavazhat 3-4 kérdésben este. Azért nem, mert a többség nem fog akarni szavazni. Az lenne, hogy ezekben az ügyekben csak 10%-os részvétel volna. Elfogadható-e ez? Jobb-e az, ha valamiben egy 10%-os szavazás dönt, mint egy 70%-os szavazáson megválasztott képviselő testület?
Másrészt ott van az előző fejezet. Vajon jó-e, ha a hozzá nem értő, buta emberek döntenek mindenfélében? Nem jobb, ha egy kicsit hozzáértőbb emberekre bízzuk ezt?
A politikusok sem észlények, az biztos, de mindenképpen hozzáértőbbek, mint egy mezei ember. Olyasmi ez, mint hogy a tanítást tanárokra, a vízvezeték-szerelést szerelőkre, a rend fenntartást rendőrökre bízzuk. Ezeknek egyike sem a legzseniálisabb emberek, de mindegyike hozzáértő valamennyire, legalábbis részt vettek valami képzésben.
A politikusi pálya is tulajdonképpen egy foglalkozás. Sajnos nem a szakirányú végzettséggel rendelkezők szoktak politikusnak menni, sajnos nincs követelmény a képviselők végzettségét illetően. De azért a nagy részük az évek során csak felszedett valamit, és értenek valamivel többet a dolgokhoz, mint azok átlaga, akit képviselnek.
A politikus is csak egy szakma, és persze nem is tökéletesen oldják meg. Bele kell ebbe törődni. Persze szeretnénk, ha a tanárok jobbak lennének, de mondjuk a vízvezeték-szerelőtől már alig várunk el valamit, csak elfogadhatóan csinálja meg a csapot, végezze elé a piszkos munkát.
A politikus is részben piszkos munkát végez, szóval annyira tökéletességet nem várhatunk tőle. Jó lenne, ha kötelező volna a végzettség...
Összességében tehát, ha technikailag megoldható lenne, mint ahogy technikailag megoldható, hogy mindenki maga szereli a csapját, akkor is praktikusabb ezt szakemberre bízni. Van a társadalomban egy munkamegosztás, és a politikus munkája sem kivétel ez alól.
Politikai inaktivitás
Annak, hogy ma a politikában ilyenek az állapotok, mint az már kitűnt szerintem nem a rossz rendszer az oka, hanem elsősorban az emberek éretlensége. A szavazók azok, akiken ez az az egész múlik, elvégre ők azok, akik megszavaznak mindent. Ők azok, akik a Fideszre és MSZP-re szavaztak, és nem az MDF-re, nem az SZDSZ-re, hogy a többi pártot ne is említsük.
Azt szokás erre mondani, hogy de hát nincs választás. Nincs? Szerintem a politikai paletta igen nagy, ha egészen a Munkáspártig és MIÉP-ig nézzük a dolgokat. Nehéz volna olyan nézetet találni, amihez ne volna párt.
De rendben, lehetnek olyan speciális politikai nézetek, ami nincs reprezentálva. Vagy lehet olyan, hogy valaki mondjuk liberális, de még sem jó neki az SZDSZ. Gondolhatja azt, hogy ő szavazna egy pártra, amilyen nincs. És akkor a demokrácia nem jó. Vegyük ezt komolyan. Tehát emberünk ezt gondolja, hogy szerinte egy ilyen és ilyen párt az tök jó volna, ilyen nincs, bezzeg, ha lenne, szavazna rá. Legyen mondjuk ez az ateista párt, hogy nekem szimpatikus kérdés legyen.
Namost két dolog lehet: az ateista pártra vagy az emberek mondjuk legalább 5%-a szavazna még, vagy nem. Ha 5% alatt van, akkor hát nem sokat veszített az emberünk, úgy se kerülne be a parlamentbe. Ok, azt mondhatja, hogy ez a törvény is rossz, miért ne kerüljön be? Rendben, de ne mondja már, hogy ezen az 5% alatti pártnak a létén múlik valami jelentős az országban.
Ahhoz, hogy jelentős legyen a dolog, az emberünknek igazából azt kellene hinni, hogy az ateizmusra pártszinten mondjuk 10%-os igény van, csak a fene egye meg, senki nem reprezentálja.
Ok, nos, akkor miért nem alapít ateista pártot? Hiszen ennek az embernek a meggyőződése, hogy itt egy nagyon jó lehetőség van egy párt alapítására: az ateizmus egy politikai niché.
Azt szokás erre mondani, hogy a pártok, meg a média elnyomása. Jó, a meglévő pártok biztosan nem örülnek egy riválisnak. De hát könyörgöm, 10% potenciális szavazóról van szó. Azt mondják, hogy a média nem engedi szóhoz jutni a kis pártokat. Persze, a média azt szereti közvetíteni, ami sokakat érdekel, elvégre nekik a nézettség fontos. Egy pár szélsőséges kis pártot néha megszólaltat, mert ez is érdekelhet sok embert, nem csak párthíveket. Egy ateista pártot például megszólaltatna, ha az valamennyire is már komolyabb erő.
Tehát a lehetőség meg van. De kell-e mindehhez igazán média? Gondoljuk meg, minden 10. embernek a hipotézis szerint igénye van erre az ateista pártra. Elég tehát valami ateista pártos körlevelet indítani, ateista internetes site-ot csinálni, sőt, elég megalapítani, és a hírt terjeszteni szóban.
Ha van mondjuk 10 alapító, és mindenki elmondja 10 embernek, amely közül mondjuk átlag 1 belép, vagy támogató lesz (nem fontos, melyik), és szintén tovább híresztel, akkor ez a párt exponenciálisan növekedni fog addig a 10%-os felé, hogy ott aztán telítődjön.
Van mindenkinek 10 ismerőse? Van. Meg lehet ezt csinálni? Meg. Kell ehhez média? Kell a fenét. És persze nem kell ezt ilyen szervezetten csinálni. Igazán a jó ötlet elterjedne magától, ahogy például 1848-ban elterjedt a forradalom híre, és 1956-ban is, és nem kellett hozzá média, sokkal mostohább viszonyok voltak akkor, mint ma, a demokráciában. Mégis sikerült, mert igény volt az új dolgokra.
Ha tehát nincs ateista párt, akkor az azért lehet, mert senki nem alapít, vagy nincs rá igény. Én azt hiszem, ez utóbbi az igaz. És általában igaz, hogy nem nagyon lehetne mondani egy olyan pártot, amire volna 10% igény. Sok ember sok mindenben kritizálja a pártokat, de aztán ezek közül nem tudna 10% megegyezni abban, hogy mit is akar. Jó példa erre a Kossuth tér, ahol van pár ezer ember, de igazából nem értenek egyet semmiben, csak Gyurcsány megbuktatásában. EZ meg nem elég egy párt alapításához.
A legtöbb ember nem is tudja igazán, mit akar. Van persze valami általánosság, hogy legyen a politika becsületes, ne hazudjon, legyen az embereknek jó, meg ilyenek. De ez nem párt, ez nem program. A kérdés a hogyan, és a részletek. Ebben meg az emberek vagy nem tudnak sokat, vagy amit tudnak, abban nem értenek egyet.
Egy új „Becsületesek, igazságosak és a népnek jót akarók” pártjából a végén semmivel sem lenne jobb, mint bármelyik más pártból. Van is egy olyan pártunk, aminek a neve nagyon hasonlít erre, ettől még a többségnek nem ez az igazság pártja.
Azt gondolom, hogy a pártok alapításában azért nem csak a nép lustasága és hülyesége a bűnös, hanem azért itt az értelmiségre egy kicsit nagyobb felelősséget lehet hárítani. Azért az értelmiségtől mégis csak jobban elvárható, hogy valamit elkezdjen. Még sem az utolsó falusi paraszt fog pártot alapítani.
Az értelmiség pedig valahogy a rendszerváltás elmúltával igen passzív. Néha irosgatnak, meg bele kívánnak szólni, de a pártpolitika piszkos ügyeibe még se folynának bele. Valamennyire érthető is ez, hiszen mondjuk egy okos ember lehet, hogy látja, hogy hogy kéne megszerelni azt a vízcsapot, de azért még se mászna bele a dologba, mert akkor szutykos lesz.
Konklúzió
Az alkotmányunkkal szerintem nincs különösen nagy baj. Hiába mondják, hogy ez az 1949.-es alkotmány, nem olyan rossz ez. Valamennyit módosítottak rajta, az szükséges is volt, de alapjában nem kell sokat változtatni rajta. Elvégre elveket fogalmaz meg, nem részleteket. Ezek az elvek pedig ki voltak már dekázva nyugaton évszázadokon keresztül. Persze vannak eltérések ott is, de nem látjuk, hogy bármely országnak egyértelműen jobb volna, mint a többieknek, és hogy ez az alkotmányuk miatt lenne.
Én az önkormányzati választások időpontját tartom érdemesnek megváltoztatni, azt a parlamenti választásokkal egy időbe lehetne tenni. Az ellenérv az az, hogy a kétféle hatalom elosztása ne legyen azonos időben. Legyen a hatalomnak némi megosztása. A mellette szóló érv, hogy a különböző reformok állandóan azzal bajlódnak, hogy az önkormányzati választáson miféle hátrány lesz belőle.
Persze az ideális megoldás, ha a nép megtanulná, hogy az önkormányzati választás nem a kormány értékelése, és komolyan venné ezt.
A nagy gond a demokráciával tehát nem a rendszere, hanem, hogy a használói nem elég érettek hozzá. Nem az eszközzel van a gond, hanem a használó képességével. Olyasmi, mint amikor egy komputert odaadnának egy laikus harmadik világbelinek. Játszani például tudna vele, de nem oldaná meg a problémáit. Hozzáértő kezekben viszont sok mindent megold.
Fel lehetne vetni, hogy ha az ember még nem elég érett a demokrácia eszközéhez, akkor miért nincs valami hasonló eszköz, amit már tud használni? Ennyiben mégis az eszközben volna a hiba. Miért nincs egy demokrácia csökkentett verzióban? Nos, hát nincs más, mint hogy voltak a monarchikus berendezkedések, és vannak a demokratikus berendezkedések. Nem lehet átmenetet képezni. Az alkotmányos, királyos demokráciákban a király inkább reprezentatív, nem csökkenti a demokráciát. Nem nagyon van tehát elő-verzió. A monarchia az előző verzió, az meg már nem jó nekünk.
Olyasmi az eset tehát, amikor a gyereknek már nem elég jó az építő-kocka, már mobiltelefont akar, de igazából nem tudja használni. Az igény már megvan, a büszkeség már megvan (az építőkocka égés), de a hozzáértés a mobilhoz még nincs meg. A társadalom egészében sajnos a tanulni akarás se olyan nagy, mint egy kisgyerekben.
Ez az eszköz, a demokrácia a jövőben még fog egy kicsit fejlődni. Ahogy leírtam, kisebb változtatás biztos lesz az internet általánossá válásával. De nem hiszem, hogy valaha is közvetlen demokrácia lenne például. A nagyon távoli jövőben meg nem akarok jósolni, mert az ilyenek mindig befürödtek.
Nem akarom azt mondani, sosem lesz jobb, mint a demokrácia, de most biztos nincs jobb alternatíva. EL kell tudnunk fogadni a legjobbat, ami van. És mint bemutattam, még ehhez sem vagyunk elég érettek, minek tehát még jobb?
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Fiktív politikai forgatókönyvek és tanulságuk, 2004-2006
Sokan, akik Gyurcsányt kárhoztatják, úgy érvelnek, hogy ha el is hinnénk Gyurcsány Ferenc saját magáról hangoztatott storyját, azaz azt, hogy ő végre véget akar vetni a hazugságnak, akkor ezzel előbb kijöhetett volna. Illetve egyáltalán, hogy kijöhetett volna vele, mivel tulajdonképpen annyira nyíltan nem jött ki.
Ez utóbbira felhozták azt, hogy Gyurcsány Ferenc tulajdonképpen kijött már ezzel a témával korábban, csak nem figyelt rá senki, az őszödi beszéd az obszcenitásával kapott olyan hangsúlyt, hogy végre odafigyeltek az emberek.
No de maradjunk az alap kérdésnél, nem az a kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc most magától kijött-e, hanem az, hogy miért nem jött ki előbb? Hogyan higgyük el neki a jó szándékot, ha egyszer nem jött ezzel ki? Hogy mentheti az, hogy azt mondja, hogy a hazugságok végét akarja, ha eddig „hazudott”. A „hazugság”-nak a vita elkerülése érdekében azt fogom mondani, hogy Gyurcsány Ferenc nem jött elő kellő módon a reformokkal, illetve a költségvetés szigorúbb fajta számolásával, azaz nem jött elő azzal, hogy tulajdonképpen a költségvetés, ha úgy számoljuk, pár száz milliárddal rosszabb helyzetben van, nem osztogathatunk tovább, baj lesz, és gyorsan mély reformokat kell csinálni. Véleményem szerint ez nem mondható kifejezetten hazugságnak, emiatt, ha ezen a néven emlegetem, mint ahogy sokan emlegetik, akkor idézőjelbe teszem.
2004
Tehát nézzük a lényeget. 2004 szeptemberét írjuk, Gyurcsány éppen megnyerte a Medgyessy öröklődése körüli versenyt, ő az új miniszterelnök. Adjunk neki mondjuk még egy pár hónapot, legyen 2005 eleje. Ekkorra Gyurcsány már biztosan jól ismerte a helyzetet, ha eddig nem ismerte volna (valószínűleg előtte is elég jól ismerte, hiszen tanácsadója volt Medgyessynek).
Tegyük fel, hogy Gyurcsány előjön azzal, hogy baj van, reformok kellenek, legyen vége az osztogatásnak, ne csapjuk be önmagunkat, ne „hazudjunk” tovább. Mi történt volna?
Az SZDSZ megorrolt volna, hiszen ez az adócsökkentés tervét keresztbe húzza. Az MSZP szintén, hiszen így nem lehet választást nyerni. Mindegy, hogy Gyurcsány becsületes akar lenni, akár látja, akár nem, hogy ezzel elveszti a választásokat. Ha Gyurcsány Ferenc úgy is határoz, hogy a választások elvesztése nem ér annyit, mint „becsapni az országot”, akkor sem tud mit tenni, mert az MSZP és SZDSZ nem úgy határozott volna. Jött volna Kis Péter, épp most sikerült nagy nehezen legyőzni.
Tehát Gyurcsány Ferenc ebben az időben semmit nem tehetett, legfeljebb a hirtelen halált tehette volna meg. Valószínűleg még annyi ideje se lett volna, hogy az üzenete úgy igazán eljusson a társadalomig. Még a nép, és még a Fidesz is lehet, hogy azon röhögött volna, hogy ennyire béna hogy lehet egy politikus, nem pedig azzal törődött volna, hogy mit is mondott Gyurcsány Ferenc. Fel sem kapták volna úgy igazán a fejüket, maradt volna minden a régiben.
Arról nem is beszélve, hogy Gyurcsány Ferenc ekkor ugye még nem volt megválasztott miniszterelnök. Orbán Viktor állandóan azt vágta a fejéhez, hogy őt a nép nem szavazta meg. Ha tehát ezt komolyan vesszük, akkor Gyurcsány Ferencnek ekkor Orbán szerint illett ügyvezető kormányként működnie, és nem túl sokat reformizálni, hanem a Medgyessy -féle jóléti rendszerváltáshoz tartani magát, hiszen ezt ígérték a választóknak.
Gyurcsány Ferenc tehát 2005-ben azzal hazudott a népnek ezek szerint, hogy kitartott a népnek ígért program mellett? Itt bukik ki az, hogy a népnek tett ígéretet 4 évig nem feltétlenül kell követni, mert ha megváltoznak a dolgok, akkor bizony a változtatás lehet a helyes dolog. De láttuk, hogy Gyurcsány Ferencnek miért nem volt sok választása.
Gyurcsány Ferenc 2005-ben annyi reformot tett meg, amennyit megtehetett: a 100 lépéses reformot. Én úgy emlékszem, egészen nyíltan el is hangzott az, hogy többet nem tehet, mert elbukja a választásokat. A népet nem csapták be annyira, a nép csupán nem figyelt eléggé oda.
2006 eleje
Vegyünk akkor egy későbbi időpontot. Legyen 2006 eleje. Mondjuk Gyurcsány Ferenc ekkor rukkol ki azzal, hogy legyenek reformok, mondjuk meg a népnek, hogy nem osztogathatunk, a költségvetés pár száz millióval rosszabb helyzetben van, ha beleszámolunk még más dolgokat is, és számoljuk már bele!
Választások jöttek. Vajon lecseréli-e az MSZP a jelöltjét. Valószínűleg igen. Ekkor az előző eset állt volna elő.
Az érdekesség kedvéért vegyük azt az esetet, hogy Gyurcsány Ferenc túléli, ami akkor teljesen irreális lett volna. De tegyük fel.
Az MSZP elveszti a választást, jön Orbán Viktor. Orbán Viktor tulajdonképpen ez esetben valószínűleg a régi programját követi, azaz lettek volna osztogatások. A költségvetési hiányt Gyurcsány Ferencre keni, és osztogat. No persze nem annyit, mint ígért, annak egy részét Gyurcsány Ferencre kenheti, meg adócsökkentés se lett volna, ugyanilyen indokkal. Lett volna valami olyan csomag, ami kicsit megszorítás, a megszorítás Gyurcsányra van kenve, de igazán nem lett volna reform. Elbuktuk volna a konvergencia programot- a búbak ebben is Gyurcsány – és nagyon rossz lett volna az országnak hosszú távon.
Vagy, ha valami csodálatos módon Orbán Viktor konvergencia programot akart volna, akkor legjobb esetben megkaptuk volna kb. ugyanazokat a megszorításokat, mint most. Legjobb esetben.
2006 június
Ez tulajdonképpen az őszödi beszéd valós ideje. Gyurcsány Ferencnek ekkorra már esetleg megvolt az az alapja, amivel túlélhette volna a nyílt szembesítést. Talán. Nem átok bele, és az olvasók és okoskodók nagy része nem lát bele az MSZP rejtelmeibe, hogy tudná, mi történt volna, ha Gyurcsány Ferenc maga jön ki egy őszödi -féle beszéddel. Lehet, hogy az MSZP még akkor is lecserélte volna, még most is lecserélné, ha maga jött volna ki.
Lehet, hogy az MSZP lojalitását Gyurcsány Ferenc csak annak köszönheti, hogy nem maga jött ki ezzel, hanem, hogy kiszivárgott. AZ MSZP lehet, hogy nagy nehezen elviseli ezeket a kudarcokat, de csak akkor, ha nem szándékos.
Gyurcsány Ferenc még most is alig élte túl azt, hogy kiszivárgott a beszéd. Biztos, hogy ha előbb jön ki ezzel, azt nem éli túl.
A miniszterelnök is kényszerpályán mozog
Konklúziónak tehát azt mondhatjuk, hogy akármilyen jó szándékot is feltételezünk Gyurcsány Ferenc részéről, csak első, meggondolatlan ellenvetésként jó az, hogy akkor miért nem csinált előbb valamit. Ha az ember reálisan elemzi a politika keserű mindennapjait, akkor láthatja, hogy micsoda erők vannak itt. Bizony a miniszterelnök az a kormányzó pártok miniszterelnöke, és nem nagyon ugrálhat ki, vagy elbukik.
Ha elfogadjuk, hogy Gyurcsány Ferencnek mondjuk már régebb óta az kellett volna a terve legyen, hogy változtat ezeken a dolgokon, és kirukkol a teljes igazsággal, akkor is azt mondhatjuk, hogy „nem eszik olyan forrón a kásást”.
Ehhez Gyurcsány Ferencnek biztosítania kellett magát, hogy túlélje a dolgot. A hirtelen halál ugyan lehet erkölcsös és hősies, de valójában még sem változtatja meg a dolgokat. Ha Gyurcsány Ferencnek a terve az volt, hogy nem csupán hősi halottat játszik, hanem meg is változtat dolgokat, akkor előbb be kellett épülnie, pótolhatatlanná kellett tennie magát.
Először is meg kellett mutatni az MSZP-nek, hogy tud választást nyerni, le tudja győzni Orbán Viktort. Másodszor legitimációt kellett szereznie a választásokon, hogy igazi miniszterelnök legyen, ne csak afféle Medgyessy helyett miniszterelnök. Harmadszor kiugrani a ciklus elején lehetett, mert akkor lehet elhitetni az MSZP-vel, hogy ciklus végére ez be fogja hozni az árát.
Sajnos a magyar választók hülyesége miatt az ára így is az volt, hogy az önkormányzati választást elbukták. A koalíció ezt is nehezen emésztette meg.
Lett volna egy olyan forgatókönyv is, amely szerint Gyurcsány Ferenc csak 2007-ben jön mindezzel elő, hogy be tudja zsebelni az önkormányzati választásokat. Igaz, az EU-nak ez már késő volt, lehet, hogy e miatt nem lehetett ezt már halogatni. Lehet, hogy a koalíció csak az EU kényszere miatt fogadta el az önkormányzati veszteséget.
Történelmi példák
Volt a történelemben pár eset, amikor valakik kirukkoltak, és hősi halált haltak. Giordano Bruno nem alkudott. Ő az egyenes utat választotta. Galilei már nem. Szükség lehet hősi halottakra is, akik mutatják a célt, de szükség lehet megalkuvó pragmatikusokra is, akik megcsinálják a változást.
Vegyük például Gorbacsov esetét. Gorbacsov megcsinálta, hogy a Szovjetunió viszonylag békésen szétesett, a szocializmus háború és forradalmak nélkül átadta helyét egy másik rendszernek. Béke Nobel díjat kapott (ha nem is pont ezért, de azét ez nagyon benne volt).
Bárki megkérdezheti Gorbacsovot, hogy miért csak 1988 környékén rukkolt elő ezzel? Miért nem 1980-ban? Mi magyarok nem nagyon tudjuk ennek részleteit, de Gorbacsov nyilván úgy lett a Szovjetunio főtitkára, hogy kommunista volt, és kommunistaként viselkedett. Azaz a glasznoszty előtt vagy hazudott a népnek, vagy valami hirtelen pálfordulással lett nem annyira kommunista.
El lehet képzelni, hogy Gorbacsovnak ahhoz, hogy főtitkár legyen, miféle dolgokat kellett elkövetnie. És ezt szó nélkül tette valószínűleg, sosem ellenkezett, nem reklamált.
Vagy itt van 1956. 1956-ot Magyarosrszág hősiesen elbukta. Lett eredménye? Valami lett persze. Ki ennek a forradalomnak a legnagyobb hőse? Nagy Imre, a kommunista párt miniszterelnöke. Nem csak Rajk László a hős, aki nyíltan szembefordult a rendszerrel, de hősi halált halt. Nem csak a többi lázadó, aki hősi halált halt korábban az ÁVÓ kezeitől.
Nem, a nagy hős Nagy Imre, aki egészen 1956 győztes napjaikig nem fordult szembe a kommunizmussal, legfeljebb reformpárti volt. 1956-ban, amikor a forradalom már győzedelmeskedni látszott, akkor lépett ki a Varsói Szerződésből, akkor vezette be a demokráciát, a valódi többpártrendszert.
Előtte mit gondolt? Én nem tudom, nálam szakértőbbek tudják. De akármit is csinált előtte, vagy valami hírtelen módon váltott nézetet, vagy hazudott egy kicsit, hogy olyan helyzetbe kerüljön, ahol már csinálhat valamit.
Ez tehát a nagy tanulság: aki rögtön rohan a falnak, az nagy hős, irányt mutat, de általában még sem ér el semmit. Kellenek olyanok is, akik pragmatikusabbak, és bevállalnak némi kevésbé egyenes utat azért, hogy eljöjjön, megérjék azt az időt és helyzetet, amikor már tevékenyen tehetnek valamit a biztos bukás nélkül.
Nem állítom, hogy mindez bizonyítja, hogy Gyurcsány Ferenc elejétől fogva teljesen tiszta elképzelésekkel és célokkal küzdött, és csak ilyen taktikai megfontolásokból nem jött elő vele azonnal. Valószínűbb, hogy ezen időben egy érlelődő változás is volt benne, azaz 2004-ben még nem is akart ő annyira nagy reformokat minden áron.
Annak a lehetőségét is fenntartom, hogy mindez csak Gyurcsány Ferenc propagandája, és mindenkit átver. Nem kizárt. Csupán arra szerettem volna rámutatni, hogy az az érvelés, hogy „ha nem akart hazudni, miért nem jött elő előbb”, rövidlátó, vulgáris, naív.
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Gyurcsány-válság elemzések IV.
Pár napig nem ezen sorozatcím alatt mondtam el a véleményem, hanem azon a címen, hogy „Hogyan teszi tönkre Orbán az országot”, mivel kritikusnak éreztem a dolgot, tényleg fel voltam háborodva, hogy Orbán Viktor kis hatalmi céljai miatt menjen fel a forint, vagy menjenek el befektetők az országból.
Most már úgy gondolom, hogy a nehezén túl vagyunk, Orbán Viktor már sokat nem tud ártani az országnak. Ha nem történik valami váratlan dolog, akkor szépen lecseng a dolog. De erről majd később.
„Vérszerződés”
A Fidesz ugye ezt komédiának mondja, ami túlzás, és bizonyos dolgok nem értését mutatja. Avagy, hogy a Fidesz eme demokratikus alapdolgokat szándékosan elferdíti. Ugyanis egy szavazás a parlamentben nagyon sokszor előre látható eredményt fog hozni. Amióta pártok vannak, és meghatározó a pártpolitika, frakció-fegyelem, kevés szavazásnak van meglepő eredménye. A többség leszavazza a kisebbséget, hacsak véletlenül meg nem tudnak egyezni valamiben. Ennek ellenére minden egyes szavazás nagyon fontos.
Az ellenzék például rendre ott szokott lenni, és leadja ellenszavazatát, hogy demonstráljon, hogy mutassa, hogy ő ellene van a dolgoknak. Kutyakomédia ez? Nem. Nem mindegy, mert utólag lehet azt mondani, hogy „de hiszen ezt ti is megszavaztátok”, vagy „mi megmondtuk, mi ellene szavaztunk”. Nem mindegy.
Nem mindegy az sem, hogy az MSZP frakció informálisan támogatja Gyurcsány Ferencet, vagy pedig hivatalos, bizalmi szavazáson erősíti ezt meg. Egy szavazás eredménye még ha előre is tudható, azzal a procedúrával válik hivatalossá, hogy végigcsinálják. A Fidesz úgy tesz, mintha nem tudna ezen a procedurális formalitás jelentségéről. Lehet, hogy nem tudják, de valószínűleg inkább csak úgy tesznek, hogy kijátszhassanak egy kampányszöveget. Rájátszhatnak bizonyos emberek bürokrácia-utálatára.
A bizalmi szavazás Gyurcsány Ferencnek bizony fontos volt. Ugyanis volt ennek tétje. Mi is? Meglepően hangzik, de bizony tétje volt annak, hogy meg van-e a bizalom. Mit is ért el itt Gyurcsány Ferenc? Megkapta a koalíció képviselőitől azt, hogy „Gyurcsány Ferenc, csináld tovább a reformokat, nem fogunk kilépni menet közben”. Ezek után senki az SZDSZ-ből vagy MSZP-ből nem jöhet azzal elő jövő héten, fél év múlva, hogy „ja még sem támogatom a dolgot”, mert nevetséges volna.
A bizalmi szavazás nélkül előfordulhatott volna, hogy pár képviselő pár hét vagy hónap múlva mégis kiszáll, hogy azt mondja: „meggondoltam magam, még sem támogatom”, vagy „túl nagy a nyomás, engedjünk”. Gyurcsány Ferenc most biztosítékot kapott, hogy a jövő hét tüntetései során senki nem ugrik ki.
Meg is mondta ezt a Miniszterelnök: aki nem gondolja, hogy végigcsinálja, az inkább most lépjen ki. Komoly döntés volt, nem csupán a pillanatnyi bizalomról, hanem arról, hogy innen nem lehet visszatáncolni. Egyfajta „vérszerződés” volt ez.
Sokan mondták, felvetették Fideszes politikusoknak, hogy Orbán ultimátuma, és a lejártakor bekövetkezett bizalmi szavazás (a bizalmi szavazás nem válasz az ultimátumra, előbb volt meghirdetve) összekovácsolja a koalíciót. Nos, ez biztos, nem csak összekovácsolja, hanem „a point of no return” volt.
Gyurcsány Ferenc jövőjéről majd később.
A Fidesz kapkodása
A Fidesznek most még mindig megvan ugyanaz a baja, mint a választásokkor: nincs programja. Helyette a választásokon volt egy várható szavazatot maximálni akaró zagyvasága, amibe mindent beleraktak, ami várhatóan hoz szavazatot. Arra nem gondoltak, hogy a zagyvaság végül nem lesz túl meggyőző.
Most is hasonló a helyzet. Orbán Viktor nem ad alternatívát. Vannak mindenféle hülye ötletei, de végül is kapkod össze-vissza, nincs program. A szerint, hogy éppen milyen visszajelzéseket kap, változtatgat. Most végül hajlik a reformokra:
„Az "összegyűltek" - a magyar nagyvállalatok és néhány multi vezetője - eszerint megkönnyebbülten vették tudomásul, hogy a Fidesz ugyanazokban a kategóriákban (költségvetési konszolidáció, reformok) gondolkodik, mint a Gyurcsány-kormány. „
„Tertium non datur” Népszabadság • Aczél Endre • 2006. október 7. http://www.nol.hu/cikk/420040/
Csak ha végül ki is köt ide, ezzel Orbán akkor egy fél éves fáziskésésben van. Fáziskéséssel pedig nem lehet nyerni semmit. Avagy:
„Reformalap létrehozására tesz javaslatot szerdán este Orbán Viktor száz üzletember előtt. Az Index információi szerint a Fidesz elnöke arról akarja meggyőzni a gazdaság szereplőit, hogy a valódi reformok letéteményese nem a kormány, hanem az ellenzék. „
Spirk József, 2006. október 4., szerda 17:59 http://index.hu/politika/belfold/ovrefalap100/
Kapkod az Orbán kapkod, ugyanúgy, mint a választások előtt.
Mint ahogy az is változik, hogy mi a Fidesz terve. Varga Mihály a Nap-keltében azt mondta, hogy a Fidesz már nem akar előre hozott választást.
http://napkelte.wildom.hu/naptv/naptv.visszanezo.page?nap=20061007#
Orbán Viktor tegnap szintén ezt mondta a parlament előtt.
Varga Mihály egyébként ebben a riportban belesétált egy zsákutcába: Verebes István többször számon kérte a szembenézést, és Varga Mihály nem nagyon jött elébe. Egy ponton viszont beismerte, hogy az Orbán kormány is hazudott. Egész addig Varga Mihály morális válságról beszélt. Ekkor jött az, hogy Varga Mihály azt mondta, hogy „csak nem tette tönkre az országot tönkre Orbán Viktor”. Tehát itt már belezavarodott a vádba: „szabad hazudni, ha nincs csőd”.
A csődbe vitel pedig már vitatható dolog, hiszen Orbán csak azért nem vitte csődbe az országot, mert a friss Bokros-csomag, a .com boom vitte az országot előre.
Alkotmánymódosítás, Orbán-záradék
Sokan, sok helyen felvetik, hogy az alkotmánnyal, a demokráciával van a gond. Szerintem nem. Egy parlamentális demokráciának az teljesen normális eleme, hogy a parlamentben elhatároznak valamit, a nép egy része pedig tiltakozik ellene. Lehetnek ezek egy bizonyos foglalkozás képviselői, lehet száz, lehet ezer, tízezer, százezer, de akár 2 millió ember is. Még az is normális, hogy ha a szavazók többsége mond ellent a ciklus közben, mert ez is benne van a pakliban.
A mi demokráciánkat józanul úgy tervezték, hogy nem szabad például népszavazást kezdeményezni adók ügyében. „Alapító atyáink” bölcsen látták, hogy nincs az a csoda, hogy a nép adókat megszavazzon. Márpedig szükség van ilyenekre. Azaz ez a demokrácia eleve úgy volt kitalálva, hogy igenis, a kormány néha a többségi vélemény ellenében csinál valamit a nép érdekében.
És ehhez kapcsolódik az is, hogy igen, amíg ilyen hülye a nép, addig akár még be is kellhet csapni:
„Mert igenis önmagunknak köszönhetjük hazug politikusainkat és a hazug politikát. Mert nekünk nem lehet azt mondani, hogy "szavazz rám, és jövőre rosszabb lesz", mert nem szeretjük az igazságot. „
Több mint sokk, Népszabadság • Fehér Gábor • 2006. október 7. http://www.nol.hu/cikk/420023/
Nem kell itt alkotmányt módosítani, legfeljebb viccesen betennék egy záradékot, az Orbán- záradékot: „Az önkormányzati választások akkor sem buktatják meg a kormányt, ha a kormánypártok elvesztik azt.”
Nem csalt a kormány
A Napkelte október 6. műsorában volt Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke, aki elmondta, hogy a kormány nem csalt azokkal a kis trükkökkel, amik Gyurcsány Ferenc beszédében voltak.
http://napkelte.wildom.hu/naptv/naptv.visszanezo.page?nap=20061006#
A költségvetés könyvelése ugyanis egy bonyolult dolog, ami nincs pontosan definiálva. A különböző államok különböző módon járnak el, és persze sokszor a maguk javára használják ki a joghézakokat.
Nem csalásról van itt tehát szó, hanem a joghézag magunknak kedvező kihasználásáról. Az persze bírálható, hogy az ilyen kreatív könyvelés végül is önbecsapás. De nagy kérdés, hogy mikor lehet egy ilyen dolgot felszámolni. Vértes András említette, hogy a kormányok általában a ciklus elején elhatározták, hogy kisöprik a dolgot, csak aztán ciklus közben megint csábításba estek. Nem volt ebben különb az Orbán-kormány sem.
Lehetne úgy venni, hogy Gyurcsány Ferenc most megint ugyanebben a cikluseleji lelkesedésben van. Csak most nagyobb botrány lett ebből. Talán most nem lesz majd visszaesés, mivel több szem figyel.
Most már mindegy, mert ez most már rajtuk fog maradni. Kár volt ezt ennyire magukra venni.
A „hazudozásról” egy meglehetősen érdekeseket asszociáló cikk:
„Ne higgyük, hogy a politikusok hajlamosabbak a hazudozásra, mint más halandók. Nem hazugabbak ők, mint az áruját aránytalanul földicsérő, hibáiról hallgató kereskedő vagy a beteg előtt betegsége végzetes természetét elhallgató orvos. Genetikusan biztosan nem. „
Feri, Viktor, Dundika, Népszabadság • Kozák Márton • 2006. október 7.
http://www.nol.hu/cikk/420025/
Gyurcsány Ferenc
Gyurcsány Ferenc szerintem a parlamenti vitában, mint mostanában sokszor, nagyon határozatlan volt. Az rendben, hogy szembenézés, az rendben, hogy őszinteség. De az már túlzás, és önsorsrontó, ha valaki nagyon kiteregeti minden tépelődését. Gyurcsány Ferenc szerintem azt hiszi, hogy ha mindent kitereget, ha nyíltan kiáll a nép elé: „ide lőjetek”, akkor majd az erkölcsös nép és ellenzék nem fog lőni, hanem belátja a dolgot. Nem, ez naivitás. Lesznek sokan, akik lőni fognak, kihasználják a gyengeségét.
Van az őszinteségben rokonszenvesség, van a közvetlenségben valami megragadó. De az őszinteség nem jelenti azt, hogy mindent kiteregetünk. Azt sem jelenti, hogy szükségtelenül engedünk. Nem kellett volna elfogadni, hogy az önkormányzati választásban a Fidesz legyőzte a koalíciót, mert nem erről szólt a verseny. Semmiféle jelzés nem volt az önkormányzati választáson. Bármiféle jelzés elfogadása a demokrácia megtagadása, mert azt feltételezi, és azt ismeri el hivatalosan rendben levőnek, hogy a választók másról szavaztak, mint amiről kérdezték őket.
Nem kellene elismerni túl sokat a hibákból meg a hazugságból meg a csalásból sem. Nem azt mondom, hogy el kell titkolni őket, hanem azt, hogy a fele sem igaz annak, amivel a Fidesz vádolja őket, és nem kell csak azért átvenni tőlük, mert hajtogatják. Éppen fentebb írtam arról, hogy például a költségvetési trükkök nem voltak csalások a csalás szigorú értelmében, inkább csak legális, de hosszú távon visszaütő trükközések voltak.
Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéddel nagyot hibázott, ez most már kétségtelen. Lehet, hogy nem volt választása, ez esetben akkor nagy baj volt, hogy ez kiderült. Mert lehet, hogy most megerősítették bizalmukban, de Gyurcsány Ferenc image ezen túl az „elk...tuk” lesz, ezt nagyon nehezen mossa le magáról. Azelőtt ő volt a belevaló gyerek, aki megverte Orbánt. Most ő már csak az „Elk...tuk2006” lesz. Ez rajta ragad.
Lehet, hogy a reformokat megcsinálhatja, lehet, hogy kihúzza. De az MSZP azért közben lázasan fogja keresni az utódot, akire leválthatják. Nem lesz már ideje arra, hogy valami nagyot alkosson a reform utáni jobb helyzetben. Az MSZP nem valószínű, hogy a választásokon megengedi azt, hogy a Fidesz majd „elk..rtuk” kampányolhasson. Most kampányolhat, nincs jelentősége, de választások előtt lesz jelentősége.
Orbán Viktor
Orbán Viktor ezt most „elk...ta”, nem is kicsit, hanem nagyon.:) Pénteken ugyanis eldőlt a dolog. No nem azzal, hogy a parlament bizalmat szavazott, ezt előtte is várni lehetett. Orbán Viktor ott rontotta el, hogy valószínűleg túl sokat tűzött ki, amihez képest csak veszthetett. Felhasználhatta volna az őszödi beszédet és az önkormányzati választásokat egy kis kampányra, amivel erősíti a helyzetét, a Fidesz pozícióját. Ennél több nem volt benne. A kevesebb több lett volna itt.
Persze ki gondolta volna, hogy az SZDSZ kitart? Rendben, persze, hogy Gyurcsány Ferenc lemondását be kellett mondani. Bemondta ezt Dávid Ibolya is, de ő okosan csinálta. Pár nap múltán látni lehetett, hogy ezt Gyurcsány Ferenc kibírja. Nem kellett volna tovább ütni a vasat sokkal. Rendben az önkormányzati választásokig még kellett. De aztán zsebre kellett volna tenni az eredményt. Az ultimátum már túlzás volt. Onnan ugyanis már mindenképpen az volt, hogy vagy Gyurcsány Ferenc lemond, vagy Orbán Viktor már megint kikapott. Mindent vagy semmit játszott, és kevés esélye volt.
Az SZDSZ és MSZP képviselőkből kiugorhatott volna pár rögtön az elején, de nem ugrott. Kiugorhatott volna az önkormányzati választások után, de nem ugrott. Most már nem ugorhat. Most már, mint írtam, vérszerződést kötöttek.
Van a válságoknak egy dinamikája: ha valami válságos történik, akkor vagy rögtön eldől a dolog, vagy egy növekedési folyamat indul be, vagy elhalás. A beszéd kiszivárgása után az MTV székház ostrománál volt a tetőpont. Utána a tüntetők tömege nem nőtt, kialakult egy ellenérzés a tüntetőkkel szemben, kezdett elhalni a dolog. Ha nem történik semmi, itt vége is.
Ami történt az persze az önkormányzati választások. Az volt a következő csúcspont. De ha azután pár nappal megint nem történik semmi, akkor megint elhal a dolog. Ez a törvény: ha nem növekednek a tömegek, ha nem történik semmi, ha nincs akkumuláció, akkor elhalás van.
A válság mindig pár napos. Utána a nép megkapja a Népszabadságból, a riportokból az „okos emberek” magyarázatát, és tud mihez igazodni. Az MSZP-s választók mindkét válságban megrendültek, míg a médiában meg nem mondták, mi a helyzet. Persze ez mutatja, hogy a nép nem valami nagy zseni, igazodik az irányadáshoz, de ez van.
Orbán Viktornak a bizalmi szavazás után már csak két esélye van. A) vagy átlépi a demokratikus határokat, és forradalmat csinál. Azaz beveszi erőszakkal a Parlamentet. Orbán Viktor ezt szerintem nem kockáztatja meg. Mondhatják, hogy nem demokrata, mert tényleg nem az a kifejezetten parlamenti demokrata, de annyira van demokrata, hogy ne csináljon puccsot. Azért diktátor nem akar lenni, hanem miniszterelnök.
B) Sikerül az utcára vinni annyi népet, ami a szavazók 80-90%-a. Sikerül megbénítania az országot, vagy 3 millió embert a parlament elé vinnie. Ez olyan új esemény volna, amire Gyurcsány lemondhatna, vagy lemondathatnák. Ez minőségileg más helyzet volna. Ez azt jelentené, hogy Orbánnal nem csak a Fideszesek, nem csupán egy kis bizonytalan, átmeneti „ki tudja többség-e” van, hanem egy egyértelmű, túlnyomó többség.
Ez azonban szerintem már megbukott. Már megbukott, mivel a Parlament előtt nem várta Orbánt 2 milliós tömeg, hanem a vártnál kevesebb. És megbukott, mert ma, holnap, holnapután egyre kevesebben fognak megjelenni.
Orbán Viktor elért a falig, nem tudja fokozni a helyzetet, nem tud semmit bevetni, nem tud akkumulálni. Ha pedig nem akkumulál, akkor elhal a dolog.
Azt, hogy Orbán Viktor sem bízik a dologban, mutatja, hogy nem mond mindennap beszédeket. Ha „forradalom”, még ha csak kis forradalom is, akkor neki végig ott kellene küzdenie, végig szónokolnia, végig csinálnia az egészet. Akkor neki magának is küzdenie kellene. Most minek menjen ki a tüntető minden nap a térre, ha a vezér lusta erre?
E sorok írása után olvastam ezt a cikket:
Merre tovább, Orbán Viktor?,
Népszabadság • Szabados Krisztián • 2006. október 7.
http://www.nol.hu/cikk/419988/
Szerintem ehhez képest is mondtam némi újat, bár nem mond ellent a cikk nekem, vagy én a cikknek.
Dávid Ibolya
Mellékszereplő a csatában, de van két érdekes megjegyzésem. Az egyik az a program, amit Dávid Ibolya elmondott. Ez tulajdonképpen a konszolidációs programtól alig különbözik. Annyiban különbözik, hogy többet venne el a gazdagoktól.
"Az MDF a kormányzati intézkedéseket azonban elvi alapon bírálja, hiszen azok javarészt a középosztályt, valamint a kis- és középvállalatokat sújtják."
Az új jobboldal, Népszabadság • Dávid Ibolya • 2006. szeptember 22.
Namost a gond az, hogy a konszolidációs program így is nagyon veszélyezteti a GDP-t. Nem szabad elfelejteni, hogy a gazdasági stabilitás fontos, előfeltétel a költségvetési stabilitáshoz például. Meg kell termelni azt a pénzt, amit a kormány kioszt. A konszolidációs program egy hirtelen bevételnövelést hajt végre, mert hirtelen kell kiigazítani. Ha nem kéne hirtelen, akkor adót csökkentenének, hogy a gazdaság növekedjen. De muszáj kiigazítani.
Na és emiatt a GDP le fog menni 2% körülire, ami baj, mert hát ebből megy a magyar gazdaság, és ha leáll, akkor hogy jutnánk előre?
"A szigor a gazdasági növekedésben is érzékelteti majd hatását: míg az idén 4,1, jövőre 2,2 százalékos bővüléssel számol a program."
Brüsszel elfogadta a programot, A konvergenciaterv végrehajtását várja az EU a magyar kormánytól,Népszabadság • Szőcs László • 2006. szeptember 27.
http://www.nol.hu/cikk/418776/
Ha pedig a gazdagoktól veszünk el többet, akkor az a GDP-t jobban csökkenti. Ezért nem lehet a gazdagoktól csak úgy elvenni a la Robin Hood, mert ők viszik a gazdaságot. Ők a befektetők, a vállalkozók.
Dávid Ibolya másik gondja a bizalmi szavazás, és a Gyurcsány mondjon le! Nem nagy baj, mert lehetett tudni, hogy Gyurcsány nem mond le. Az MDF-nek ugyanis egyrészt persze, hogy Gyurcsány ellen kell beszélni és szavazni. Merthogy jobboldali párt akarnak lenni, és már így is vádolják őket baloldalisággal. (Ami SZVSZ csak Fideszes hülye bosszú). Viszont az MDF-nek egy előre hozott választás nem jó, mivel a népszerűségük még mindig nem jó. Őnekik még egy választás, amit túl kell élni, rossz. Az egyetlen reményük, ha 2010-ra a Fidesz összedől, és a helyébe léphetnek. Tehát nekik érdekük, hogy ne dőljön össze a kormány, csak ezt nem mondhatják ki nyíltan.
Szerencséjükre a kormány nem dőlt össze, nem múlott a szavazatukon semmi.
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Comment: Az Orbán Viktor beszéde
"Átéltük már néhányszor, hát megtanultuk, hogy a történelem sodrásában nem veszélytelen hajózni. A nemzetek mindig, minden korban akkor sodródnak örvénybe, amikor meginog az erkölcsi rend, amikor az emberek egymás szemébe nézve gyanakvást látnak.”
Orbán Viktorban a racionális ember először is azt nem bírja, hogy metaforáktól csöpög a beszéde. Nem az értelemre hat, hanem az érzelmekre. Az, hogy a Fidesz az érzelmi alapú párt, míg az MSZP többé-kevésbé észérveket állít vele szembe, régi ellentét, és ezen alapozódik a Fidesz-MSZP-vidék-nagyváros ellentét. A városokban vannak racionálisabb, tájékozottabb, értelmesebb emberek kicsit többen, míg vidéken kevesebben. Ez az érzelmi-racionális ellentét tulajdonképpen mélyebb, mint a bal-jobb ellentét. És tulajdonképpen ez az az ellentét, ami miatt Orbán Viktor veszve van, ugyanis a lakosság lassacskán csak érik, csak racionálisabb lesz, és nem lehet sokáig metaforákkal etetni.
„Az erkölcsi rend egyszerű"
Nos, ennél vulgárisabbat nehezen mondhatott volna. Az erkölcsi rend csak Orbánnak Viktor egyszerű, méghozzá a saját rendje. Orbán Viktornak egyszerű: „én sosem hazudtam, Gyurcsány Ferenc hazudott”. De ehhez az egyszerű rendhez egy bigott, önző nézet kell, amely magának mindent megbocsát (igaz, hogy a Torgyánnal koalíciót kötöttem, de a helyzet... ), míg Gyurcsány Ferencnak semmit.
Valójában azonban az erkölcsi helyzet közel sem egyszerű. Mert bizony az igazmondás erkölcsével szembe áll az, hogy az ország érdekében csak kell reformokat csinálni, és a reformokat nem lehet beígérni, mert az elveszti a választást. Az igazmondás erkölcsével szembe kerül az ország java. Vagy az igazmondás erkölcse sem egyszerű, mert mi a jobb, az, aki hazudik, de bevallja, és változtatni akar, vagy az, aki letagadja, hogy ő sose hazudott?
Bizony az erkölcs nem egyszerű. Sem a hétköznapokban nem az, sem a politikában. Az erkölcs csak a demagóg szónokoknak egyszerű. És akárhány metaforával önti le ezt az egyszerű blődségét, nem fogja bevenni a gondolkodó ember. Az ország ezekben a napokban pont ezeken a nem egyszerű erkölcsi dilemmákon morfondírozik, és ezért van az ország valamennyire tényleg válságban. Ha az erkölcsi rend tényleg egyszerű volna, akkor 10 millió ember állna szemben mondjuk pár ezer karhatalmistával. De nem: 2 millió áll szemben 2 millióval, és még vagy 2 millió felnőtt bizonytalan. Ez nem az egyszerű kérdések jellemzője.
"A miniszterelnökben ne kelljen kételkednünk, mert az igazat mond. Erre épül a bizalom, ami nélkül nincs társadalom, nincs demokrácia, nincs törvény és nincs szabadság"
Szép is lenne ez, de mi nem egy ilyen ideális világban élünk. Orbán Viktorban még annyira sem bízhatunk, mert ő azt is demonstrálta, hogy nemhogy hazudott, de be sem ismeri. Őbenne hogy bízzunk? Vagy kiben is bízzunk? Magam inkább bízok egy önértékelést, önkritikát gyakorló miniszterelnökben, mint egy olyanban, aki kapásból letagad. Vagy aki minden nap változtatja az elképzelését, és még csak észre sem veszi.
Számomra Orbán onnantól fogva hiteltelen, hogy liberálisból klerikálisba fordult, és még csak el sem számolt azzal, hogy ezt a fordulatot ugyan miért teszi. Nekem egy ilyen ember ne papoljon őszinteségről és erkölcsről! Nekem ő hiteltelen. Hiteles viszont az, aki elszámol. Mert a legtöbb ember változtat a nézetein, téved. De ha legalább szembe néz ezzel, be tudja vallani, akkor meg tudok benne bízni valamennyire.
"A papíron még hivatalban levő miniszterelnök morális válságot idézett elő"
Gyurcsány Ferenc nehéz helyzetbe hozta a népet, mert kiteregette a problémát. De a probléma ott volt. Gyurcsány Ferenc csak előhozta. Ugyanakkor ezt a probléma azért egy hónap alatt lecsengett volna, és elkezdenénk értelmesen beszélni, vitatkozni róla, ha nincs itt az Orbán Viktor, hogy csinálja a feszültséget. Az emberek már régen nyugodtabban beszélnének erről, ha nem volna Orbán Viktor. Talán sikerülne megváltozni, letisztulni az országnak egy keveset, elindulhatna valami, ha Orbán Viktor nem a saját politikai céljai érdekében üti a vasat.
„Ha ez így megy tovább a bizalmatlanság sűrű és nehéz köde megül majd, a hazugság pókhálója mindent besző, legyengíti közösségünket szétzilálja kapcsolatainkat. Akik egy egyszerű mozdulattal megoldhatnák ezt a morális válságot, nemet mondtak a válság megoldására, és a mai napon csapdába zárták Magyarországot”.
Ez már a metaforák orgiája. Nem lesz tőle meggyőzőbb a vulgáris tartalom. Hiába sorakoztat fel még több allegóriát, ez már lassan nem csak buta, hanem nevetséges is. Ezután van még egy tonna további hasonlat, de ezt én most mellőzöm, már ebbe is belefullad az ember. Semennyi képzavartól sem lesz a hülyeség igazabb.
„A magyar szocialisták másodszor áldozzák fel az országot. A miniszterelnök hatalmon maradása ezer milliárdokba kerül az országnak. A magasabb adóval, recept- és vizitdíjjal a magyar miniszterelnök hatalmon maradását fizetjük.„
Nos itt az államháztartásról úgy beszél, mintha fogalma nem lenne arról, hogy miről van szó. Az államháztartás egy olyan mérleg, amelynek bevételi oldalát az adók adják, kiadásait pedig nagyrészt az embereknek kiosztott pénzek, támogatások. A költségvetés évente több ezer milliárd forint, és a hiány is több ezer milliárd forint. Ehhez képest egy kis korrupció jelentéktelen, elhanyagolható. Nem Gyurcsány Ferenc tette zsebre a több ezre milliárdot. A hiány ott keletkezett, hogy többet osztogattak, mint amit termeltünk, évekig. Ha tehát mi most megfizetünk valamit, akkor az az, hogy többet kaptunk, mint amennyit termeltünk. Gyurcsány Ferenc is mondta, hogy persze okosabb dolog nem túlköltekezni, de ha megnézzük, akkor nem olyan katasztrófa a túlköltekezés és a megszorítás sem, hiszen átlagban az sem lehet sokkal különbözőbb. Arról van szó, hogy a reálbérek az elmúlt négy évben 40%-kkal nőttek, pedig csak 30 egynéhány %-kkal kellett volna, mert csak annyi volt a GDP növekedés, azaz ennyi volt, amit tényleg megtermeltünk. Ezt most visszakorrigálják. Tehát olyan ez, mintha kaptunk volna 40 forintot, aztán 10-et vissza kell fizetni. A helyes nyilván az lett volna, hogy eleve csak 30-at fizetnek, de nem olyan katasztrófa a különbség.
„Vasárnap a választók meghúzták a vészféket. Helyre akarják állítani az erkölcsi rendet.”
Ezt a hülyeséget számtalanszor kritizálták már. Orbán Viktor egy ideje visszavett ebből. Egészen addig, míg nyertek a választásokon, azóta megint eszébe jutott ez a marhaság. Önkormányzati választások voltak, a választók nem húztak meg semmit a kormány tekintetében. Semmi köze hozzá, nem erről kérdezték őket.
"Mi, a Charta aláírói úgy gondoljuk, Magyarország azért került morális és gazdasági válságba, mert az ország vezetői nemet mondtak végső soron az országnak. Pedig igent kell mondani. „
Ezt az „Igent mondani Magyarországra” dolgot az MSZP már elsütötte a kampányában. Nem kellene plagizálni, másodszorra már égés. Elsőre is elég semmitmondó volt, de mindegy.
„A bűnben nem az a legrosszabb, ha elkövetjük, hanem ha elviseljük. „
Viktor legalábbis láthatóan így van vele. Neki nem nagy szám bűnt elkövetni, hazudni éveken keresztül, és letagadni.
Ezután van 6 pont a Chartából, amiből 5 abszolút semmitmondó porhintés.
„6. Aktuális záradék. Igent mondunk a választók akaratára a tavaszi választásokon, tekintettel a közvetlen pénzügyi válságra, az ország stabilitása érdekében nem követelünk előrehozott választásokat. Elvárjuk azonban, hogy a kormánypártok tartsák tiszteletben a nép akaratát az önkormányzati választásokon, és állítsanak új, hiteles miniszterelnököt és szakértőkből álló nemzeti egységkormányt. „
Hopp. Orbán Viktor víziója már megint változott. Ez az ember minden nap más tervvel jön elő. Hogy lehessen bármelyik tervére is igent mondani, ha ennyire komolytalan? Eddig korlátozott idejű szakértői kormányról beszélt, és előre hozott választásokról. Most már kitöltené ez a kormány a ciklust. Bohózat...
Végül is Orbán Viktor baja, hogy a helyzetet már nem lehet fokozni. Ha az MSZP és SZDSZ nem szeppen meg, nem csábul el, akkor marad az utca. Az utcán pedig vagy forradalmat csinál az ember, azaz feltüzeli a népet, hogy menjenek be eroszakkal a parlamentbe, és válasszák Orbán Viktort miniszterelnökké, esetleg tuzzenek össze a rendorséggel, védjék meg magukat a katonák ellen, esetleg egy polgárháborúban.
Ezt azért Orbán Viktor nem akarja. Akkor mit tehet még? Valahogy megcsinálhatná azt, hogy az országban 8 millió ember álljon mellé. Addig szuggerálni, addig metaforázni, míg a többség megbolondul, és 8 millió ember zúgolódására, országos sztrájkokra talán lemond a kormány. De ehhez a Fidesz szavazknál több embert kellene magához vonnia. Ehhez mondania kellene valami nagyot, meg kellene hirtelen nyernie egy csomó ember szívét. Ezt próbálja, de egyszeruen már nem tud nagyobbat mondani. Nem tudja fokozni a helyzetet. A szónoklatban nem mondott szinte semmit.
A szónoklat forrása sebtében, jobb hiányában:
http://index.hu/politika/belfold/elkurtuk2/?p=0
Itt szólhatsz hozzá
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
